2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Tavaszi bolyongás a Pilis Trailen Michtiov Emesével

Tavaszi bolyongás a Pilis Trailen Michtiov Emesével

2020.03.12.
Dynafit nagykövetünk a Pilis Trail terepfutóverseny 25 kilométeres távján versenyzett a hétvégén.

Tavaszi bolyongás a Pilis Trailen Michtiov Emesével

 

Mostanában van egy olyan érzésem, hogy ez az év a tanulásról szól. Szinte minden új és kihívással teli körülöttem, a futáshoz fűződő viszonyom is teljesen átértékelődött. Amíg eddig egy verseny a barátokkal közösen megélt kaland volt, most már edzéstervbe illeszkedő program. Így neveztem be egy tavaszi fuvallattal átitatott februári délutánon, a Pilis Trail 25 kilométeres félmaraton plusz távjára. 

A verseny előtti héten meg kellett küzdenem egy combizom húzódással, de szerencsére Edzőbá alias Szabó Gábor két nap teljes pihi és egy könnyű futás terápiája – közben persze henger, óvatos gyógytorna és nyújtás - hatott és a pénteki edzés már könnyed lábakkal ment. A szombati piliscsabai focipálya melletti rajtba energikusan, egy jó bemelegítés után álltam be. Jó volt összefutni Szőke Cilivel, Losonc Timivel és Erdei Andrew-val. (Sajnos sok futótárs küzd sérüléssel, remélem mielőbb feljavulnak, mert nagyon hiányoznak!)

 

 

A rajt jól sikerült, a mezőny legelejét hagytam elmenni – akik szépen kilőttek -, de dinamikus jó tempóban tudtam haladni az első meredek emelkedőig, ahol sétára váltottam, mert úgy ítéltem meg jobb, ha visszamegy kicsit a pulzusom, amúgy sem tűnt túl futhatónak az út. Itt Cili már ki is előzött – edzésen is így szokta -, mert neki jobban ment ez a meredek emelkedő, így 4. nőként haladtam tovább. Amellett, hogy drukkoltam neki, igyekeztem jól beosztani az erőmet és a nyomában maradni. Az első ellenőrzőpontot hamar elértem a Dévényi Antal kilátónál, innen a kék háromszögre visszafordulva sokan bíztattak, ami szárnyakat adott. A lejtőn és az azt követő hullámzó szakaszon tudtam előzni is. 

 

 

Nagyon szép volt a Pilis, tele volt az út két széle hóvirágokkal, az idő is a legkellemesebb volt. Az új, immáron 3. pár Dynafit Alpine pro hozta a formáját és biztosította a komfortos futást. Kovács Péterrel pár szót váltottunk, amíg egy tempóban haladtunk ott kb. 5-en pár méterre egymástól. Ez okozta a vesztem is egyben, mert a piliscsévi présházak és a frissítőpont után kb. a kilencedik kilométernél, a Basinára felvezető piros háromszög jelzésen túlfutottam velük egy 90 fokos balos, szűk leágazást. 

 

 

Ahogy sok száz méter után észrevettem, hogy nincs szalag, nagy robajjal egy vaddisznó konda haladt el hallótávolságban mellettem, még azt az igazi vad szagot is maguk után hagyva. A kanyarban megláttam a többi eltévedő csapattársat is. Mondták, hogy a vaddisznókat ők is hallották és közben tanakodtak, merre kellene menni. Egy sporttárs óráján a navigációt vizsgálva tovább futott, de én úgy döntöttem, hogy visszafutok az utolsó szalagot megkeresni. Láttam, hogy közben a mezőny felkanyarodott egy meredek single trackre, kicsit káromkodtam és puffogtam magamban, mert nem elég, hogy kiestem a ritmusból, és legalább 15 percet vesztettem még a befont copfom is felakadt egy ágon. 

„Nincs mese innentől csak az a cél, hogy beérjek lehetőleg a kijelölt pályán haladva.” - realizáltam a helyzetem. Haladtam tovább nem a legidillibb állapotban a sárga háromszögön Eszperantó forrásig, közben latolgattam, hogy legközelebb két óra legyen rajtam, egyiken nézem a pulzust a másikon a térképet, de akkor a lábam elé ki figyel? Vagy jó esetben betanulom az itinert. Ezt a szürreális néhány percet szerintem a tavaszi virágok „toxinjai” okozták az elmémben, mert eddig még nem tévedtem el versenyen. Minden esetre a tanulságokat levontam, és ahogyan azt egy kedves ismerősöm bíztatásképpen mondta: - „Ezek a kis bukfencek megerősítenek fejben is”. Mások pedig felajánlottak egy gyorstalpaló navigációs tanfolyamot. 

A következő ellenőrzőponton egy meredek tikkatag emelkedő után, meg is kaptam egy segítőtől: Emese mi volt, hogy benéztétek a pályát a piros háromszögnél? - Hupsz a hírem megelőzött….haha. Vicces, ámde annál cikibb helyzet, de legalább mentségül szolgál arra, hogy ott battyogok - kis túlzással - a mezőny végén. Na de itt újra előjött a tavaszi drogok hatása, mert újra eltévesztettem az ösvényt, kiabáltak utánunk, hogy a hosszú távosok útvonalán vagyunk. Én is tovább kiabáltam az infót és mentem tovább a visszafordulókkal. Mentem, mint a birka a többiek után nem tudom mi volt velem, de ilyen a tavasz.

A frissítésem most profi volt, a beletett plusz szint és táv ellenére - HEED iso a soft kulacsban, almás és csokis Hammer gél, magnézium és sótabletta - a picit jelezgető jobb combomat is kordában tudtam tartani. Az már csak hab a tortán, hogy az órám valahol megállt, így egy kb. kilométerszámmal kalkulálhattam. „Biztos, ami biztos, amint hazaérek elmormolok egy rontás levétel mantrát.” – gondoltam. Haladós, de azért nem verseny tempóban haladtam tovább. Iluska-forrásnál megkérdeztem egy srácot, hány kilométert mutat az órája. Húsznál jártunk, de mondta Ő is várja már a végét.

Valahogy mindig jön egy eufórikus érzés, még a leggyatrább helyzetben is, mert Fehér-hegy érintésével a Sas-szikla felé egy gyönyörű fenyvessel szegélyezett ösvényen találtam magam hálával töltött el, hogy ott lehetek és más nem is számított. Hamarosan ismét egy másik érzés kerített hatalmába és megkönnyebbülten fordultam az állomás felé a bemelegítésről már ismert úton befutva 11. nőként a célba. Annyira el voltam kenődve, hogy az éremosztó lány úgy kapott utánam. A speaker meg is jegyezte incselkedve, hogy - nem kell az érem? 

 

 

Csak hozzávetőleges számokat tudok mondani a távra és a szintre nézve, amiket 27-28 km és 750 m körül saccolom. Az időmérés szerint 2 óra 59 perc 29 másodperc alatt tettem meg ezt a távot most. 

Verseny után nem volt kedvem beszélgetni tőlem szokatlan módon, hamar hazaértem, és kerestem Cilit az eredményjelző táblán, de sehol nem találtam. Később mondta, hogy Ők nagyon ráfutottak a hosszú táv útvonalára és 35 kilométeres lett neki ez a verseny. Lottinak pedig nagyon gratulálok a 3. helyhez, csak így tovább!

Vasárnap a szervezőkkel a Pilisi Terepfutók Baráti Körével is beszélgettem, akik még tovább fogják tökéletesíteni a jelölést, a mostani eltévedések miatt. Összességében egy nagyon jó verseny és szép pálya volt, köszönet a szervezőknek! Nekem meg kell ismernem jobban a Pilist és jövőre szépíteni ezen a mostani bénázáson. Ma reggel nem igen sikerült a busz után futnom az izomláztól, szóval jó edzés volt. 

További cikkek:

Túra
Kovács Józsi 196 kilométernyi edzése a Balaton körül 4 nap alatt
2020.03.18.
Négy nap a Tó körül: Kovács Józsi 196 kilométert futott edzésként. ...
Túra
Jó lövészettel zárta a biatlon szezont Büki Ádám
2020.03.15.
Dynafit nagykövetünk az IBU kupa sorozat utolsó állomásán, Fehéroroszországban versenyzett, ahol három nap alatt háromszor is rajthoz kellett állnia. ...
Túra
Biatlon Európabajnokság áthelyezve: Büki Ádám nehéz körülmények között versenyzett
2020.03.14.
Dynafit nagykövetünk február 26.-án szuper sprint, február 29.-én pedig sprint számban indult a biatlon Európabajnokságon Fehéroroszországban, amit eredetileg Észtországban rendeztek volna. ...
SpiderClub Airborne