"NedyBali fut és beszámol (Gánt és az év-kezdés)
Picit belefeledkeztem az év elején az alapozásba és az egyre több edzés összehangolásába, így arra gondoltam, hogy a Gánt Trail beszámolómat kiegészítem egy hol tartok most és mi történt eddig 2018-ban beszámolóval.
Kezdjük rögtön inkább 2017 végén. Nyakas Gabival párban sikeresen teljesítettük A Kört, de persze már mindenki tudja. Viszont a vége felé elkezdett fájni a jobb térdem és ennek köszönhetően a december második felét pihenéssel töltöttem. Néha picit jobb volt, néha rosszabb. Aztán szilveszterre elutaztunk a barátnőmmel, Beával (aki közben már a menyasszonyom lett) a Paklenica lábához, Horvátországba. Itt szembesültem azzal, hogy a térdem nem attól fáj, hogy meghúztam, hanem egy régi problémám (sérv a gerincem lumbális szakaszán) jött elő.
Tehát ahogy hazajöttünk, egyből az volt az első dolgom, hogy elmenjek gyógytornászhoz, hiszen az segített 8 évvel ezelőtt is. Közben összeraktam, hogy a másik oka a kereszt-edzések elhanyagolása lehet. A futást nem hagytam abba egy pillanatra sem, de a kereszt-edzések számát elkezdtem növelni (hétfő stability, kedd asthanga yoga, szerda pilates) és egyre többet hengereztem. Ennek köszönhetően a fájdalom szépen el is múlt.
Így már egész jó formában indulhattam az év első eseményére, Lubics Szilvi zalai ultrafutó táborába. Nem verseny és nem kifejezetten minőségi edzésmunka, de már 3. éve az egyik legmeghatározóbb esemény az életemben. Hihetetlenül motiváló csapat jön össze minden évben, nagyon sok új barátot köszönhetek a tábornak. A csapatnak és a jó útvonalaknak köszönhetően egy egész komoly hetet sikerült összehoznom (186km). A táborban nem csak futunk, volt masszázs, közös nyújtás és motivációs előadás is.
Így nagy motivációval álltam neki a következő hétnek, ami szintén nem volt egyszerűnek mondható. Pénteken az Egyesületünk évzárója és utána szombaton hajnalban Szederkény-Bóly 100km-es futás. Az évzáró nagyon jól sikerült. Minden évben van egy meghívott vendégünk, idén Vajda Zoltán ultrafutó ikon tartott előadást. Zoli nálunk aludt és másnap együtt futottuk a 100km-es közösségi futás első 55km-es körét. Nagyon sokat beszélgettünk már az előadás után és másnap a futás közben Zolival a vegán életmódról. Ennek a beszélgetésnek köszönhetően teljesen megerősödtem abban a gondolatomban, hogy tényleg meg akarom próbálni én is. Így a futás végén ki is jelentettem, hogy hétfőtől vegán vagyok! Magáról a Szederkény-Bóly futásról röviden annyit mondanék, hogy ilyen lelkesen és jól szervezett rendezvényen ritkán jár az ember. Minden a futókról szólt, olyan ellátásban volt részünk, mint a királyoknak. Ha valakinek van kedve februárban egy aszfalt 100-ast futni, akkor ennél jobb eseményt nem fog találni.
Az aszfalt 100-as után, egy picit sok volt az aszfaltból és végre leesett a hó a Mecsekben is, így NedyBali nem volt hajlandó aszfaltra menni. Három hét havas élményfutás, persze voltak benne kemény edzések is, de ilyen terepen még azok is nagyon nagy élményt adtak.
Közben egyre csak közeledett a II. Gánt Trail. A versenyt egy, a Vértesnek a Mars bolygóhoz hasonló részén tartják. Nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy Skoff Gábor meghívott és nekem adta az 1-es rajtszámot. Ezt ezúton is szeretném még egyszer megköszönni neki! Nagyon vártam, hiszen még soha sem jártam erre, meg természetesen kíváncsi voltam, hogy lesz-e valami érezhető hatása az új életmódomnak. Várakozás közben meghívtak a Futó Expo eseményre, hogy meséljek az egyesületünkről és magamról. Így Pestet érintve mentünk Gántra.
A verseny helyszínén Magyar Norbi harsogó hangja fogadott. Szeretem a versenyek hangulatát, számomra olyan mintha valami ünnepélyen lennék. A versenyközpont a helyi művelődési ház volt, ami tökéletesen alkalmas erre a feladatra, hiszen minden elfért egy helyen (csomagmegőrző, öltöző, illemhelyek...). Mivel a versenyen a hosszútáv 25km, így nem nagyon éreztem magamban a lendületet, hiszen én azért inkább az ultrákért rajongok. Ja és a másik, hogy közben Gánton is leesett a hó, így a gyönyörű vörös tájat se fogjuk látni. Emiatt az utolsó pillanatban sem tudtam, hogy a nehezebb Dynafit feline SL-t vagy a könnyebb és gyorsabb Vertical Pro cipőt válasszam és persze lánc, vagy nem lánc. Végül a Vertical Pro mellett döntöttem lesz, ami lesz. A versenyközpontban hamar összefutottam Nyakas Gáborral, akivel gyors esélylatolgatásba kezdtünk a 20perces bemelegítő kocogás közben. Ő mondott pár nevet, de nekem csak Janota Zoli neve volt ismerős (akit triatlonos körökben nem kell bemutatni). Közben beálltunk a rajtkapu alá, itt csinált pár képet Bea rólunk, közben pedig pár embert bemutatott a versenyzők közül Magyar Norbi. Nyakas Gabit és engem a Kör teljesítése miatt emelt ki, ez kifejezetten jól esett. Aztán visszaszámlálás és rajt! Én úgy gondoltam, hogy nincs mit veszíteni, nyomom az elejétől ahogy tudom, így egyből beálltam előre.
Szerencsémre az órámon fent volt az útvonal és a jelzés is jó volt, így nem volt rossz a mezőny elején haladni. Meg persze úgysem fog sokáig tartani. Ez így is lett, mert hárman megjelentek a semmiből előttem, mint kiderült egy kicsit levágtak a pályából. Amit Nyakas Gábor, aki a 4. helyen ért célba, rögtön jelzett is a szervezőknek és kért magának pár perc büntetést. Azt hiszem, ennél korrektebb és sportszerűbb hozzáállást nem nagyon lehet elvárni. De vissza a versenyre, a lendületemnek köszönhetően, nem hagytam sokáig, hogy előttem menjenek, egy kis gyorsítás és elmentem mellettük. A pálya szélesebb részein könnyen lehetett haladni a letaposott autónyomban, de a Vérteshez meglepő módon, egész sok egynyomsávos része is volt a pályának. Egy nyolcas volt az útvonal, kb 12km-nél lehetett már hallani, hogy közeledünk a versenyközponthoz. Itt még mindig én álltam a mezőny élén. Jó érzés volt így áthaladni a központon, hiszen Bea nagyon szurkolt.
Irány a rövidebb 2. kör, pár kilométer sík után egy kis mászás és egy újabb sík és jött az utolsó nagyobb mászás. Ezen a mászáson éreztem, hogy valaki elkezd közeledni, hátra néztem és már a sarkamon lépkedett Kiffer Gyula. Ránéztem az órámra, 7km volt vissza. Gondoltam egy lapra teszek mindent és elkezdtem gyorsítani, a tetőn visszanézve már szerencsére nem láttam senkit se. Innen egy lendületes egyenletes lejtésű 5km-es szakasz vezetett a célig. Mindent beleadva, sokszor 4percen belüli tempóval robogtam a cél felé. Azzal a tudattal, hogy lehet, hogy idén is egy elsőhellyel kezdhetem a szezont. És így is lett! A célban szerelmem, Bea és csapattársaim, Anita és Zoli várt. A második 4 perccel utánam érkezett meg. A frissítő pontokról sok mindent nem tudok mondani, hiszen nem álltam meg, de elsuhanva mellettük bőségesnek tűntek. Én megoldottam a frissítést 3db GU géllel és a Compressport övtáskába rakott csöves kulaccsal. Ez volt az első versenyem a vegán táplálkozásra váltás óta és egyelőre úgy érzem, hogy nagyon jó döntés volt. Hihetetlenül energikusnak és gyorsnak éreztem magam, de persze majd a hosszabb távok lesznek az igazi próbák. A díjátadó előtt olyan lakoma volt a közösségiház udvarán, hogy eddig kevés versenyen láttam ilyet! Korlátlan lángos, paprikáskrumpli, vadpörkölt és meleg tea várta a célba érkezőket. Összeségében mindenkinek ilyen szezonkezdést kívánok!
Végezetül annyit tennék hozzá, hogy javasolni fogom Csanyának az eseményt a Tested & Certified versenyek közé! Nem tudom, mi a pontos módja ennek, de ezt rájuk bízom.
A következő versenyem 2 hét múlva az Alpinrun által támogatott Primavera Trail Race lesz. Már nagyon várom, hiszen tavaly is nagyon nagy élmény volt és addigra már megérkeznek a 2018-as szezonra rendelt Dynafit termékek is. Jó kis teszt lesz!"
