A terepfutás kellékei:
Egy érdekes érzés szokott a hatalmába keríteni, amikor többen futunk egy kies úton, mintha egy mentőakció részeseként pisztolytáskával az oldalamon rettenthetetlen lennék. Hiszen minden ott van a kezem ügyében és az adrenalintól épp megállíthatatlannak is érezhetem magam.
Mi is kell ennek az érzésnek a fenntartásához?
Elsősorban a specifikus cipő és ruházat mellett a megfelelő időben elfogyasztott mikrotápanyagok és folyadékkortyok sorozata. Amit valahol tárolni kell például a kulacsokat. Ha a markunkban fogjuk, akkor útközben több gondunk is akadhat:
- Nincs szabad mászást segítő első végtagunk.
- Kevésbé tudunk egyensúlyozni.
- Egy esés vagy megcsúszás esetén nincs mivel tompítani, hacsak nem megy a tigrisbukfenc.
- A gélt még csak ki lehet bontani egy kézzel és a fogunkkal, de nehézkes. Nem annyira elegáns.
- A fáradságot késleltető tabletták: só, esetleg magnézium és BCAA bevétele sem lenne egyszerű fél kézzel.
- Nem beszélve a kötelező felszerelésekről, a mobilunkról és a kulacsainkról.
A megoldás futóöv vagy a futózsák viselése. Futóövvel az a tapasztalatom, hogy Michelin babát csinál belőlem és inkább rövid távokon hordom (telefon, kulcs, zsepi és amíg van a kulacsban valami addig fogom). Hosszabb távokon viszont a futózsák egy nagyon praktikus és kényelmes találmány, mert minden kézre esik benne. Az már nehezebb, hogy a nekünk megfelelőt megtaláljuk.
Azt el kell áruljam, hogy évekig utált darab volt, mert meleg és csúszkál, viszont akkor meg elrontod a frissítést, amiből számos bonyodalom származhat főleg nyáron, mint a rettegett görcsök és dehidratáció. Kezdetben volt a folyadéktartályos zsákom (ezen sikerült túladnom), majd következett egy másik és egy harmadik. A harmadik egyébként épp egy Dynafites zsák, ami a Grossglockneren a nevezés mellé is járt ajándékba, de sajnos nekem egy idő után csúszkált nem lehetett kellően összehúzni, egy izmosabb mellkason jobban feszül, így hát a fiaim sportolnak most benne.
Viszont tavaly az őszi Mátrabérc Trailre kellőképpen berezelt állapotban végül beszereztem a negyediket, amit minden irányból megvizsgálgattam, hogy ne lifegjen ide-oda. Segített a választásban, hogy régóta követem Anna Comet Pascua-t - aki a 2019-es Grossglockner 50-es távjának győztese -aki a versenyeken Dynafit Alpine Running Vest-ben fut. Reméltem, hogy szédületes tempója is a zsákban lesz, de ez sajnos elmaradt.
Meg kellett elégednem azzal, hogy van egy kényelmes könnyű mellényem, amit még szeretek is és nem lifeg rajtam. Van benne négy függőleges tasak a kulacsoknak géleknek, szeleteknek. Egy szintén könnyen hozzáférhető függőleges zipzáras zsebe az igazolványoknak és mobilnak. A hátán pedig egy kisebb zsák, amiben váltó pólót, esőkabátot vagy miegymást tehetsz. „Ottalvós” futásra nem alkalmas ez a könnyed zsák, inkább bébiultra kellék. Jó érzés, hogy elég jól szellőzik, most a 30 pár fokban is tesztelhettem és kétoldalt elég jól szabályozható a bősége, futás közben is egy könnyed mozdulattal.
A mellény kialakítása praktikus, zipzárral kapcsolódik össze és nem kell csatolgatni meg főzögetni felvételkor, valószínűleg ezért is stabilabb. A hátul lévő nagy zseb állítható patenttal záródik és alatta van még egy tartó, ahová a botot vagy akár nedves pólót lehet befogatni. (Botot még nem próbáltam, szóval ez csak egy ötlet.)
Nekem nagyon fontos szempont az anyagminőség, ezért nincs sok cuccom, fontosabb a komfort. Ebben a mellényben nincs befülledő érzésem, és nem érzek izzadságszagot sem. Hazaérve csak átöblítem és elég hamar meg is szárad. Nem tapasztaltam kidörzsölődést, mert az rendkívül kellemetlen tud lenni, ha a nyakadon vagy az oldaladon horzsolások keletkeznek, nem csak a futás utáni strandolás esetén. Hosszabb távokon így is van elég dolog, amire figyeljünk.
Összességében egy futómellény kiválasztási folyamata hasonlatos a hozzád illő fürdőruha megtalálásához, okoz néhány álmatlan éjszakát, de ha eleget billegtél benne a próbafülkében, a siker nem marad el.