Szokásosan az iskolakezdést megelőző hétvégén rendezik meg a Budapest Urban Games városi utcaolimpia rendezvényét. Több sportágban csapatversenyekkel, Duna-átúszással és várfal mászással. Tavaly, azaz 2018-ban beneveztem a Citadella futásra, ami nagyon tetszett, - amolyan városi technikás pálya, jó hangulat és panoráma - ezért idén sem volt kérdés, hogy megyek.
A rajt időpont miatt egy kicsit főtt a fejem, a déli hőségtől tartva. De 12-kor, amikor a piros rajtszámot átvettem úgy éreztem, nem fullasztó annyira a hőség, száraz meleg idő van. A KESZ csapatból Németh Dóri is eljött az új fél maratoni távra, örültem neki, kicsit még tudtunk beszélgetni a rajt előtt egy bokor mögött elbújva.
13 órakor elrajtoltak a 21 km versenyzői, ekkor kezdtem készülődni, feltettem a lábamra az időmérő chipet, leadtam a csomagot és indultam bemelegíteni, aminek most része volt a fejem bevizezése is a játszótéri kútnál, mert a nap kegyetlenül égetett. Tudtam, hogy a hűtésen lesz a hangsúly a mai futáson. Fél órával később a mi távunk is nekiindult a négy körös hullámvasútnak.
Igyekeztem úgy rajtolni, hogy a 1,5 km múlva esedékes keskeny lépcsőnél ne ragadjak be, de ne is legyek az első sorokban, mert hajlamos vagyok elfutni az elejét, és itt kell erő az utolsó kör végi emelkedőre is.
Két frissítőpont is volt a pályán, igénybe is vettem, hogy leöntsem a fejem – szerencsére idén papírpohárban kínálták a vizet, de örültem volna egy kancsónak is -, a szükséges folyadékot kulacsból pótoltam. 2,5 dl vizet ittam, de több is elfért volna.
Pörgettük a rajtot, ütemesen haladtam - az előbb említett - keskeny lépcsőn is oldalra húzódva, de ennek ellenére valaki – nem fordultam hátra - eltolt a derekamnál fogva, amin kicsit fennakadtam, mondtam is magam elé mormogva, hogy nyugodtan szóljon legközelebb, de ne tologasson, egy lány ezt zokon is vette, hogy nem ő volt – hát sejtettem. Az első kör így le is ment hamar, jól követhető volt, hogy melyik a 10-es pálya útvonala. Egy ponton a kavicsos kert előtt két lépcső között, keresztezett minket a félmaraton nyomvonala, ahol Márkus Öcsi kért minket az óvatosságra, igyekeztem zavartalanul kerülni és elengedni a kék rajtszámos futókat, mert most nekik volt nehezebb.
Talán a második kör volt most a legnehezebb, de aztán erőre kaptam a harmadik körre, jót tett a hideg víz a fejemre, és hogy árnyékos részek is voltak. A negyedik körre, amikor átfutottam a rajton, hallottam, hogy 1,5 perc múlva indul az 5 km-es táv, kicsit rá is kapcsoltam, de a lépcső előtt a nyakamba kaptam a gyorslábúakat, akiket természetesen elengedtem, ez kicsit kivett a lendületből. A következő kanyarban pedig egy ájult srácot – remélem már jól van - locsolgattak, ez is kicsit elterelte a figyelmem. (De a közel 800 vegyes edzettségű indulóból, - a meleg ellenére is - elenyésző számban, ketten vagy hárman lettek csak rosszul).
Azt tudtam, hogy a rajtnál két lány elhúzott előre, de aztán akkora káosz volt a pályán, hogy ki melyik távon fut, hogy elengedtem a versenyzést és saját tempóban felkaptattam az utolsó lépcsősoron a célba. Itt keresgéltem a szememmel, hol a befutó, mert picit túl is futottam, későn meghallva Sanyosz irányítását a bal szélre. Leállítottam az órám, majd visszabattyogtam a befutóéremért és egy palack vízért.
Próbáltam megtudakolni, hogy alakult a rangsor, mert siettem volna a fiam vízilabda kupadöntős meccsére, amit Kiss Gergely olimpiai bajnok vízilabdázó - a tavalyi BUG védnöke – szervezett, de mondták várjam meg az eredményhirdetést, ami még szűken pont belefért az időbe. Így láthattam Dórit a dobogó legfelsőbb fokán mosolyogni, az viszont meglepett, hogy engem is kiszólítanak a 10 km-es táv dobogójának 3. fokára és kezet foghattam az olimpiára készülő Baji Balázs világbajnoki bronzérmes gátfutóval, aki a különleges érmet a nyakunkba akasztotta.
A szervezők nagyon szép helyszínt választottak, dunai panorámával a díjátadóra, igazán megható volt és a fotók is különlegesek.
A nagyfiam meccsére is odaértem szurkolni, akik ezüstérmesek lettek. Hogy a nap még sportosabb legyen, összefutottunk és pár szót váltottunk Sárfalvi Péter világ- és európa-bajnok öttusázóval is, akinek a fia szintén játszott a Duna Arénában.
Vasárnap reggel viszont meglepve láttam az esemény fotóit nézegetve, hogy lekerült a nevem a helyezettek közül és első helyre bekerült egy új név. Kértem a szervezőktől információt a történtekről, mert nem szeretek idegen tollakkal ékeskedni. Az történt, hogy a tényleges női első helyezett a helyszínen regisztrált és férfi 5 km-es rajtszámmal indult, - és közben haza is ment és csak másnap jelezte a szervezők felé, hogy valami probléma történt - így a rendszer nem vette figyelembe az eredményét, így hirdettek ki minket helyezettnek.
A végső lista szerint - a két leggyorsabb lány fej-fej mellett - Kiss Melinda első helyezett (0:52:38) és Filó Edit (0:52:39) a második 1 századmásodperccel mögötte. A második helyezett Asztalos Erika lett az új harmadik (0:54:32), én pedig így a negyedik (0:58:38). A tavalyi abszolút után, most csak a korosztályt nyertem meg, de mi futók ezt nem nagyon vesszük komolyan, majd talán 10 év múlva.
Nekem igazából egy kis kellemetlenségen kívül más bajom nincs az esettel - hiszen legalább több, mint 4 perccel kellett volna gyorsabban futnom - de nem véletlen, hogy a legtöbb versenyen nincs helyszíni nevezés és az óvásnak is szigorú időkorlátai vannak, továbbá félrevezető a versenyzők számára, ha valaki más rajtszámmal fut, vagyis jelen esetben piros helyett fehérrel. A szervezők nem bolygatták meg az okleveleket és az érmeket utólag, Kiss Melindának személyesen átadják az érmet, korrekt módon mentve a menthetőt.
A versenyről összegzésképpen annyit, hogy a chipes időmérés fenti bakiját leszámítva egy jól szervezett, remek hangulatú ingyenes verseny, egy különleges helyszínű érdekes pályával, mindenképp ajánlom, az más kérdés, hogy a tavalyi két táv talán szerencsésebb kevesebb futóval, ahol több lehetőség volt igazán versenyezni.
A kedvemet ugyan nem vette el ez a kavarodás, hogy jövőre is részt vegyek, más kérdés, hogy a 2020-as évem, hogyan alakul majd, mert továbbra is a terepversenyek vannak nálam a fókuszban.
