2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Michtiov Emese futása a Budai Trail pályáján

Michtiov Emese futása a Budai Trail pályáján

2019.11.24.
Dynafit nagykövetünk baráti társaságával lefutotta a Nyúlcipőbolt Budai Trail M távját.

Michtiov Emese futása a Budai Trail pályáján

Mostanában kevesebbet futottam terepen, kevesebbet láthattatok itt a blogon és nem indultam versenyeken, sem instant körökön. Egyrészt fáradt voltam és éreztem, hogy kell egy kis pihenő, másrészt pedig új vizek felé indultam el, majd meglátjuk mi sül ki belőle egyenlőre élvezem.

Régóta szemeztem a Budai Traillel, de idén sem fogok részt venni a versenyen sajnos, – vagyis remélem, hogy bekerülhetek az önkéntes csapatba – ezért szerveztem egy baráti futást november 17-ére az M táv útvonalára. Verőfényes tavaszias időben indult ötfősre duzzadt kis csapatunk Telkiből az általános iskola elől. Az ismeretlenek is hamar összebarátkoztak útközben, ez a jó a futásban!

 

 

A többiek kicsit csodálkoztak rajtam, hogy megelőlegeztem a rövidnadrágot és rövidujjú pólót a reggeli kicsit hűvösebb időben induláskor, de végig komfortos volt, a nap is sütött. A nedves kicsit saras ösvények és emelkedők pedig igényelték a terepcipőt.

Pár méter után jobbra fordult az útvonal néhány 100 méter aszfalton felfelé, aztán kissé homokos talajon fut tovább. Sajnos az órám hiába indítottam el a navigációt néhány méter után kétszer is lekapcsolt, az okát még mostanra sem fejtettem meg, beletörődtem és újraindítottam navigáció nélkül. Csaba és Ákos hamar megtalálta a közös hangot, ha jól hallottam a terepbringázás is téma volt.

 

 

Futható emelkedő után érkezünk be az erdőbe, innentől végig nagyon szép környezetben haladva. Az emlékezetes szakaszokat hamar elértük, hiszen mindössze 17,3 km a táv, már alaposan bemelegedve érkezünk Nagykovácsi szélén elhelyezkedő Nagy-Kopaszhoz és kaptattunk fel a Sisakvirág-tanösvény felé felkanyarodva. Szerencsére Krisztiánnak is megvolt a track az óráján, de ők egy szakaszon eléggé előrefutottak, mert jobban bírták az emelkedőt. Livivel kicsit lemaradtunk és a zöld háromszög előtt kicsit tanakodtunk, hogy jobb vagy bal, de ő úgy emlékezett korábbi futásáról, hogy inkább bal, valóban jól sejtette, de nyomkodtam kicsit az órán és meg is lett a nyomvonal, beigazolódott, hogy jó irányban voltunk.

 

 

A Csergezán Pál-kilátóhoz vezető emelkedő azért megdolgoztatott minket, – nekem ez most véradás után nem is volt futható sajnos –, szégyen ide vagy oda sétára váltottam. Korábban is kedvelt helyszín volt számomra, de ismét rácsodálkozhattam a pazar panorámára a kilátó tetején rálátni a Kutya-hegyre, a Nagy-Kopaszra és a Nagy-Szénásra (ahová az L távon indulóknak továbbvezet az útvonaluk).

Picit megpihentünk a kilátónál és Csaba körbekínált egy különleges csemegét, – a nevét az imént kérdeztem meg tőle újra, – kolumbiai guava kockát (Lucho Dilitos), aminek a papírját csak úgy egy laza mozdulattal maga mögé hajította hajította, mert igazi szárított levélbe van csomagolva. Mesélte, hogy az UTH-n majdnem kikapott egy sporttárstól, hogy terepfutó most itt mit szemetel?! … nem is csoda, eléggé félreérthető, jót nevettünk.

Továbbindultunk egy könnyedén futható szakasz következett Pátyig a Tarnai-pihenő felé, ami mindig lenyűgöz a fenyvesével, pár kidőlt fa látszik az út mentén, amire korábbról nem emlékeztem, és a talajt is alámosta kicsit az eső, de ez egy rövid szakasz, aki gyorsabban fut, észre sem fogja venni.  Ide megérkezni mindig különös érzés, érdemes egy nagyot sóhajtani és körbenézni, akár frissítés közben. Nekem egy fél liter izo-s kulacs volt a mellényzsebben, de nem fogyott el mind, mert lassabb tempóban haladtam. 

 

 

A következő elágazásban tábla és sorompó figyelmeztet, hogy építkezés zajlik, de nekünk egyenesen és kissé jobbra tartva kellett elfutnunk mellette. Néhány száz méter múlva pedig egy sunyi murvás emelkedő következett, ahol Krisztián szerint sokan sétálnak a versenyen­ ­– amit akkori állapotomban teljesen megértettem –, de Ők most hamar felértek. Hamarosan egy pörgősebb lejtő következett, azért kellett figyelni, mert előbb patakmeder majd aszfalt következett (ahol az elején indultunk). Eszembe is jutott, hogy itt aztán nagyot lehet hajrázni.

Jól éreztük magunkat, igazán szép időt fogtunk ki, nagyon szép ez az útvonal, a terepfutas.hu-ban és Andrew ösvényeiben még sosem csalódtam. Jó lett volna hosszabbat is futni, Csaba ki is egészítette a kört, felfutott a Szénásra a Kutya-hegy felől és a Remete-hegy és Hárshegy érintésével hazafutott, mert hétvégén a Naszályra készül.

Megj.: A véradás után nekem 4-5 nap kellett mire újra problémamentesen ment a futás.

Jó versenyzést kívánok mindenkinek, aki a Budai Trailen indul!

További cikkek:

Túra
Büki Ádám 15 másodpercre a világbajnoki kvalifikációs szinttől
2019.12.05.
Dynafit nagykövetünk eddigi legjobb eredményét érte el Norvégiában 10 kilométeres sprint számban. ...
Túra
Büki Ádám megkezdte a biatlon szezont Norvégiában
2019.12.04.
Dynafit nagykövetünk a hétvégén Sjusjoenben megkezdte a biatlon szezont egy 10 kilométeres sprint versennyel. ...
Túra
Kovács Józsi futva gyűjtötte a szintet a Galyaváron
2019.11.23.
Dynafit nagykövetünk megkezdte a felkészülést a jövő évi magashegyi terepfutó versenyekre. ...
SpiderClub Airborne