2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Michtiov Emese első 50+-os futása a Salomon Ultra-Trail Hungaryn

Michtiov Emese első 50+-os futása a Salomon Ultra-Trail Hungaryn

2019.06.12.
Michtiov Emese Dynafit nagykövetünk a hétvégén az első 50 kilométer feletti távját futotta terepen: Trail is my way, avagy az első 50+.

Michtiov Emese első 50+-os futása a Salomon Ultra-Trail Hungaryn

Fokozatosan építkezni és jól választani fontos dolog. Tél elején még úgy éreztem - csupán néhány terepverseny tapasztalatával a hátam mögött -, hogy mindkettővel rendben vagyok, erősnek éreztem magam és az elkövetkezendő hat hónapra elterveztem, a pihenést, az alapozást és a felkészülést - ahogy a nagyok szokták - aztán egy apró homokszem azért becsúszott a fogaskerekek közé, a térdfájdalom. A levelesládámban pedig már ott lapult a visszaigazolás a sikeres nevezésről az Ultra Trail Hungary Szentendre Trail versenyre.
 
 
Rajt előtt a KESZ csapat: CK-nak drukkolunk a hosszúra
  1. Nem vagyok tapasztalt futó, nincs komolyabb sportmúltam, nincs edzőm, de a lelkesedésem mindig kihúz a szorult helyzetekből, most is így történt. Februártól a nulláról kezdtem gyűjteni a heti kilométereket és az UTH befutó lebegett a szemeim előtt, amit egyszer évekkel ezelőtt kívülállóként véletlen láttam. Meggyógyult a térdem, javult a tempóm, de még nem tartottam ott, ahol a sérülés előtt, (pláne nem ott ahol a futótársak) óvatosabb lettem?- igen! A fejemben pedig sok minden átértékelődött.
Hamar szaladt az idő, koncentráltam a célra, elképzeltem magamban az egészet, a #KEDDESTISZESZ csapattal együtt is készültünk A Versenyre, mégis elmaradt a rajtban az adrenalinlöket, olyannyira higgadt voltam, hogy alig ment fel a pulzusom, talán időzavarba kerültem volna? - de hisz itt a verseny, kopogott a kisördög a fülcimpámon, és nem bírok haladni? - ez nem visszafogott tempó, hanem gyengeség, amivel megint kezdeni kell valamit. Hiába a csini futószoknya (köszi a tippet Ádám, az esőkabát helyett ez azért hasznosabb most), gondosan kitesztelt Dynafit Alpine Pro terepfutó cipő, és a hajam befonva... Kicsit összementem, nem hittem magamban néhány pillanatig, mit keresek én itt, nem vagyok olyan igazi futó, mint ők itt mellettem.
 
Néhányan barátok, ismerősök együtt haladtunk az első kilométereken, Ők sem értették mi lehet velem. Arra volt szükségem, hogy magamban maradjak, és a végére tartogatott kávés géllel indítsak, (túl alacsony volt a pulzusom), hiába a 6 órakor elfogyasztott szuper reggeli szénhidrát. A koffein ellenére az első közel 20 kilométert, majdnem Visegrádig cseppet sem élveztem, küzdöttem szó szerint, aztán valahogy megérkeztem, elhittem, hogy ott vagyok.

Apátkúti-völgy- Visegrád
 
Innentől kifejezetten élveztem a természetet, a patakátkeléseket, a társaságot - bár sokat senkinek sem volt kedve beszélgetni, velős, sűrített mondatokban kommunikáltunk, ahogy elhaladtunk egymás mellett az úton. A nevemen szólítottak, végig egy semmihez nem fogható szeretethullámot éreztem magam körül. Elterveztem, hogy óvatosan a magam tempójában megyek, elengedtem a hol járunk, mennyi idő telt el témákat, az órám is lemerült (hiába a 100 %-os töltöttség). A tervezés sosem volt az erősségem. Egy dologra figyeltem, egyek mielőtt megéhezem, és folyamatosan igyak (legalább 9 liter folyadékot megittam, és 2 liter vizet magamra öntöttem a meleg miatt). A sótablettát óránként bevettem - amíg tudtam mennyi az idő -, később érzésre. Ekkor vettem észre, hogy bizony a magnéziummal ne számoljak, az a csomagmegőrzőben maradt, görcsölt is a lábam időnként rendesen. - Semmi sem szolgálta, hogy az első Ultrát elsiessem, pedig a térdem és a lábam jó állapotban volt. - CK-nak köszönöm a tippet a vizes csősál nagyon jól jött fürdőszivacs helyett.
 
Apropó ultra: megoszlanak a vélemények arról, hogy ami maraton feletti táv az már ultra, avagy a 100 kilométer feletti táv az igazából, de aszfaltos/sík versennyel összehasonlítva (a minap hallottam) 1,5 szoros a szorzója. Egy biztos nagyon sokáig tele lesz az energiaraktáram attól, hogy ott lehettem. Meg a sok kólától, amit citrommal legurítottam a torkomon (a gyerekeknek egy szót se!), innentől szeretem a fekete löttyöt. Pszt.. Andinak igaza volt, hogy a Pap-rét frissítő pont túl jó, nehéz onnan eljönni. (alma, narancs, jég, Coca, ami nálam bevált), de igazából minden ponton fullos volt a Service.
 
Szépen haladtam a táv második részében, megsimogattam egy-egy fát és virágot, magamba szívtam minden élményt ami ért, a források vizét (4 forrást is érintettünk), a verejtéket a homlokomon, amit a szellő nem tudott megszárítani és a napsugarakat is. Tudtam mosolyogni, ami végig kitartott, még én biztattam itt már másokat. Ez a kihívás sok összetevős játék, erre meg kell érni, most érzem át igazán.
 
Az igazi ultrásokkal összefutni az ösvényeken, lélekemelő pillanatok voltak, egy-egy ölelés -Szilvivel kétszer is találkoztunk - mindkettőnknek sokat jelentett. Ismerős arcok a pontokon, barátok csillogó szeme, - különösen Tündié - ahogy meglátnak felejthetetlenné tették nekem ezt a Pünkösdi vasárnapot. Küzdelmes, tanulságos zarándokút volt számomra, a testem és remélhetőleg a fejem is sok mindent tanult ebből. A befutó hihetetlen élmény volt, arra a 600 méterre különlegesnek éreztem magam, futottam mint egy musztáng (itt a vége), pedig itt már nem kell, elegánsabban is lehet érkezni. Nagyon megörültem Katinak a célban és köszi a vizes törölközőt és bocs, hogy én is kicsit összevizeztelek!
 
Még most is előjönnek pillanatok és élmények, amik ülepednek és felrepítenek. Kicsit sajnálom, hogy nem ölelhettem meg úgy igazán senkit a célban, de majd egyszer az is teljesül.
 
Soha ne mondd, hogy nem futsz ultra távokat, mert számon fogják kérni rajtad!
 
Számok: Az Ultra Trail Hungary összes távján 1355 futó rajtolt el. A Szentendre Trailen 135 nő indult, 87-en szintidőn belül értek célba, én a 26. helyen 7 óra 45 perc alatt teljesítettem az 54 km 1800 m szintemelkedésű távot hegyen-völgyön Szentendre és Visegrád között oda-vissza. Szentendre-Pilisszentlászló-Visegrád-Pap-rét-Skanzen-Szentendre jelzett és jelzetlen ösvényein. Boldog vagyok, hogy ott lehettem!
 
Nagyon köszönöm a csodás fotókat #Szaszának és az ismeretlen fotósnak!

A cipő is és a szoknya is remek választás volt!
 
A regenerációról néhány szó:
  • a nyújtást, mint olyat felejtsd el az első 50+ után terepen (főleg ha nincs nálad magnézium)
  • feküdj ki a Duna-partra, látják, hogy megérdemled
  • egyél rendesen, főleg a hátizsákban hagyott magnéziumot - igyál sportolás utáni italt
  • pihenj sokat
  • öleld át a világot
  • a lépcsőzést két napra hagyd, most mehetsz lifttel

További cikkek:

Túra
127 km és 6660 m szintemelkedés a Tengeri Alpokban
2023.02.15.
Az Alpin Team február első hétvégéjén tartotta a szokásos edzőtáborát Monaco-ban, illetve a francia Riviéra hegyvidékén. Munkatársunk, Kovács Józsi a futó szekciót képviselte. ...
Túra
114 km gyönyörűség: Ultrabalaton Trail
2022.10.26.
Munkatársunk, Kovács Józsi a 10. helyen futott be az Ultrabalaton Hegyestű Trail terepfutó versenyen, ahol 114 km-t és 2100 méter szintemelkedést kellett leküzdeni a futóknak ...
Túra
Volt egyszer egy Beac Maxi
2022.09.16.
Munkatársunk, Kovács Józsi egy klasszikus teljesítménytúrán járt a hétvégén. A terepfutó versenyzés előtt, hazánkban a természetet kedvelő futók ilyen TT-ken edzettek ...
SpiderClub Airborne