Kapu múlt és jelen között és a vadregényes Pilis
Minden megmérettetés megérdemli a tiszteletet, tehát azt, hogy lelkiismeretesen felkészülj rá különösen akkor, ha a hobbidról van szó és szívből szeretnéd. Nekem most ez lesz az első igazi hegyi terepverseny a Grossglockner Ultra Trail fél távja, ami egy rövid nyaralásnak is beillik.
Mondják a profik, hogy legyen megfelelő a formaidőzítésed és erre szerintem nyolc óra munka és gyerekek mellett sincs kifogás. Ezen a héten kicsit kezdtem megnyugodni, a nehézkes kezdésű UTH versenyem után, hogy végre minden emelkedőt dinamikusan megfutottam a Balboa körön, nem volt semmi szenvedés. Visszafelé a sötétben (este 7 órás indulásnál is újra kell már a fejlámpa) ahogy kaptattunk fel a sárga jelzésen, megkérdeztem a velem hasonló, de jobb tempót futó csapattárstól, lenne-e kedve egy Bükkös kis körhöz. Szerencsére volt. Pár hete én néztem meg az Ő edzőkörét, most pedig jön a visszavágó. (Nem vagyok magányos farkas típus, szeretem, ha egy hosszú futáson van társaság. Nem is futottam 20 kilométer feletti távot még egyedül, de még lehet rá példa.)
Vasárnap kényelmes indulást terveztünk, hogy mindenki kialudja a hét fáradalmait. Az időjárás is nekünk kedvezett, mert kellemes futóidőre váltott. Leparkoltunk a szentendrei HÉV állomásnál és rövid bemelegítés után el is indítottuk az óráinkat. Hamar elértük a Bükkös – patakot, ahol be is fordultunk. Már itt jó érzések töltöttek el, visszagondoltam kicsit a pünkösdi versenyre is. A patak melletti útról egy bozótos ösvény következett, nagyon megindultak a szederindák a növekedésben keresztbe – kasul, itt-ott néhány csalán, de valahogy most tetszett ez a dzsungelharc az esőtől átázott levelek között.
Szarvashegy felé a naposabb részeken már érett a szeder, le is teszteltem néhányat, kellett is a plusz energia. A szint nagy része úgy tűnik ide koncentrálódott, köves felfelé úton kaptattunk fel. Megtaláltuk a beszámoló fotókon többször látott magányosan álló rozsdás vaskaput. Olyan, mint egy régi kor mementója, ez volt az érzésem később a zöld háromszög jelzés tetején is Lajos forrás felett a Bölcső-hegyen, ahol négy vasbeton oszlop, mint valami korabeli tartószerkezet árválkodik – mikor lesz vajon itt újra egy kilátó?
Az útvonal végig vadregényes, (nem gyakran koptatott) változatos és nagyon élvezetes volt, különösen annak ajánlom, aki szereti a technikásabb talajviszonyokat. Örültem, hogy az aktív terepen töltött hét ellenére ennyire könnyedén ment a futás, ez annak is köszönhető, hogy nem volt kánikula, de nem is törekedtünk a gyorsaságra sem. Lehetett nézelődni, töltődni az érintetlen természettel, a hullámzó szintes ösvényeken. Pilisszentlászló, Sikárosi rét a Tölgyikrek ismerősen kacsingattak, itt kezdtem felfedezni, hogy előkerültek a jelzések az útvonalunkon (kék sáv, piros kereszt, zöld háromszög…). Találkoztunk egy futó lánnyal, akinek segítettünk megtalálni egy pontot a Kis Rigónál Pilisszentlászlón, különben csak elvétve jöttek szemben túrázók, néhány biciklis a kék közkutaknál. Lajos-forrásig még kicsit emelkedett az útvonal, de itt a táv 20. kilométerétől már szinte lejtőre készülhettünk.
Pozitívuma még a körnek, hogy bőven van vízvételi lehetőség, de ezt érdemes is kihasználni, főleg a forrás vize nagyon finom és jéghideg. (Ki is fogtunk egy több ballonos nagyüzemi vízvételt, de ez nem panasz, mert a kulacsunk is odafért.) Energikusan érkeztünk a Köhegyi Menedékházhoz, innen kevésbé kalandos lefelé út visz vissza (kicsit a bozótosra visszakanyarodva) a Bükkös-tanösvényhez. Nekünk az utolsó állomás most egy Szentendrei fagyizó volt.
Nem hivatalos QR –kód leolvasós körre, hanem edzőkörre indultunk, mert itt még nem tudtam, hogy kézműves hamburger kupon és sportfelszerelés kedvezmény is jár a teljesítőknek, és azt sem, hogy elég jó időt megyünk a tervezett kényelmes tempóval is, erre a kör gazdája a Straván emlékeztetett – köszi Gergő, legközelebb ígérem legálisan teljesítek.
Nagyon jók ezek az instant túrák, szép sorban végig kellene futni mindet. Összességében jó hetet zártam, innentől picit pihenősebb, vagyis kisebb távok jönnek a versenyig, de a szintek azért még kellenek. Minden drukkolás, hajrá és rám gondolás még bőven elfér, amit előre is köszönök!
A héten 81,4 km- t és 2424 méter szintet tettem meg, a kedvenc Dynafit Alpine Pro terepcipőmben, pedig mostanra összesen 530 km-t pakoltam, most egy ugyanilyen típust - a teljes biztonság és csillapítás érdekében - rendeltem meg a versenyre. Járt utat a járatlanért elhagyni, csak különös indokkal érdemes, futni új köröket pedig erősen ajánlott.
