2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Michtiov Emese 5 fős csapatban az Ultrabalatonon

Michtiov Emese 5 fős csapatban az Ultrabalatonon

2019.05.18.
Dynafit nagykövetünk 5 fős csapattal futotta körbe a Balatont.

Michtiov Emese 5 fős csapatban az Ultrabalatonon

Egy bogrács pásztortarhonya mellett a gyerekeink osztálykirándulásán született az ötlet, hogy fussuk körbe a Balatont. Meg is született az öt fős csapat, de időközben az egyik tagot Gabi húga váltotta. Gabi a csapatkapitányunk mindent flottul elrendezett a nevezés körül, de a részletes egyeztetés rendre elmaradt. A személyes találkozás egészen a rajt előtti estéig tolódott, ami inkább egy hangulatos csapatépítőre sikerült. A logisztikát Beus és férje András vállalta a családi autójukkal, köszönet érte.
 
Mivel én lettem a kezdőember, ezért nekem valahogy le kellett jutnom 7 órára Balatonfüredre. Bekéredzkedtem egy telekocsis futó (mint utóbb kiderült kolléga) mellé. Így a többiek ráértek picit később indulni, átadni a gyerekeket a Nagyinak, felvenni a kísérőbiciklit Almádiban az éjszakai szakaszokhoz, és így kisebb volt a „ökolábnyom" is, mint több kocsival.
 
Pontosan a rajt előtt fél órával leértünk, láthattam az egyéni indulók első métereit, meghatottan figyeltem köztük Marton-Mlecsenkov Évit, Sélley Gábort, Mag Erikát és az ismerős arcokat. Bemelegítettem, kicsit beszélgettem (összefutottam Hummel Gyula-ékkal és pár CoffeeRunnerrel is), és 7 óra 35 perckor elrajtoltam. Az első kilométeren az út mellett Maráz Zsuzsit pillantottam meg, köszöntem is neki előre, válaszul kaptam is egy felejthetetlen Hajrát!
 
Szinte sík bicikliúton kezdtünk, de útközben egy kicsit átértékeltem a Balaton domborzati viszonyait (ez szállóigévé vált a csapatban asszem Gabitól származik) Aszófő, Pécsely, és Vászoly településeken átfutva Dörgicséig. Könnyed, jóleső futással sikerült a korai kelés ellenére az eltervezett 5,15 perces átlag kilométerrel a 20 kilométeres szakaszt megfutni (mea culpa a legkeményebb emelkedőn - ahol tábla is figyelmeztetett, hogy „most tedd a seprűnyelet a küllők közé" - 200 métert sétáltam). A megbeszélt időben a csapattársak - Katalin kivételével - már ott vártak a ponton, el nem tudom mondani milyen jó érzés volt, amikor megláttam Őket, ilyet korábban nem érezhettem az egyéni futóversenyeken, önkéntelenül megöleltem őket.
 
 
Innen Bea indult tovább Balatonakalin át Zánkáig, 10 kilométeres szakaszon. Sajnos itt kiderült, hogy az órája (NEM GARMIN😊) nem indult el, felmondta a szolgálatot, és hiába próbálta Andris feléleszteni minden módon. Életében először futott ekkora (összesen 40 km) távot, ezért emiatt Bea el is vesztette pár pillanatra a lelkesedését. Próbáltam vigasztalni, hogy a lábai memóriájában ott vannak azok a kilométerek és az már az övé legfeljebb felveszi az én órámat! Kis töredék csapatunk, hamar jókedvre derült. A váltóponton a parkolóban lecseréltem a futóruhát (24 órára beköltöztünk teljesen az autóba), ami a hajnali indulás és nem lehet csomagom feltételek együttes teljesülése miatt térdnadrág, rövid ujjú és karszár volt, egy deréktáskával, amiben a legszükségesebbek elfértek.
 
Mindig szépen frissítettem (MOST) 2 db gél fogyott, és vizes kulaccsal futottam. Volt nálam egy dobozban nyers vegán energiaszelet, Penco Mega Tabs Magnézium (ez a második 24 kilométeres szakaszom után kellett is), AC Salts ebből csak egy szemre volt szükség, és Restart Drink BCAA-val regeneráló italnak, végszükség esetére X-Ride coffein (erre később visszatérek). A többiek el is nevezték doppingládának, mert mindenkinek adtam, ami kell. A célban mondták is, hogy ettől a BCAA-s cucctól vannak viszonylag jól.
 
Úgy indultam neki ennek a hajnalban kezdődő 24 órán át tartó 49,9 kilométeres aszfaltos megmérettetésnek, hogy még előző este elkezdtem Mineral Drinket inni, bevettem egy cinket és egy sótablettát lefekvés előtt. Viszont sokkal több vizet kellett volna bekészítenem, mert szinte csak a benzinkúton tudtam venni, és közkutat nem is nagyon láttam. Megjegyzem futás közben kifogástalan volt a frissítés. Szünetekre volt a hátizsákomban szendvics, főtt tojás, sárgarépa és saláta, ezek estek a legjobban, Keszthelyen almát ettem, Fenyvesen a két hosszú szakaszom után Cézár salátát, felezett öntettel. Szerintem ezek a tápanyagok, az UTH-ra való felkészülésem véghajrája és a fűben kinyúlás együttesen járultak hozzá a gyors regenerációhoz.
 
 
Zánkáról a futócipők rejtelmeinek egyeztetése után Gabi vethette bele magát Köveskál szépségeibe Kővágóörsig, akit a húga Kata váltott Kővágóőrs-Salföld-Badacsonyőrs vonalon. Ekkor már benne voltunk az ebédidőben és a Varga Pincészetnél finom grill illatok terjengtek, felmerült bennünk, hogy inkább fröccsözünk egyet a nyári meleg teraszon. Általános iskolai osztálytársammal és Holczer Péterék -rel találkoztunk, - itt is gratulálok a dobogós. helyezésükhöz!-.
 
A kék feliratos toi-toiból kilépve egy Dynafit pólós sráccal (figyelitek aszfaltos versenyen) néztünk össze, aki odaszólt, hogy - jó a pólód, Te is akciósan vetted?- kacsintottam és elárultam, hogy nem egészen.
 
Megérkezett a szüleitől Badacsonyból Katalin is (két makrancosunk van, az egyiküket teljes nevén kell neveznem) és nekiindult az első 10 kilométeres szakaszának, - miután bezsebelte a best profilképet a pincészetben - futott Badacsonytördemicig, ahol ismét én voltam a megváltás, mert futónk igencsak eléhezett és a meleg által is fejbevágottnak érezte magát, kicsit zúgolódott is, hogy most sokat kell várni a következő futásáig.
 
Itt kezdődött a várt 24 kilométeres szakaszom, Balatongyörök-Vonyrcvashegy-Gyenesdiás-Keszthely. ami a várthoz képest szinte sík és lankás volt most szerencsére, és csodaszép, de egy szakaszon szinte visszafújt a szél. Kicsit megszeppenve és „Jó utat kívánva" előztem meg egy-egy egyéni indulót, a második szakaszom elején Rakonczay Gáborral is találkoztam 😊aki kedvesen fogadta a jókívánságot. (Nekem továbbra is emberfeletti ez a 221 kilométer egyéniben, így testközelből még inkább).
Annyira kedvem lett volna többet fotózgatni, de úgysem tudtam volna nektek visszaadni azt az élményt. Egy gondom volt, 21 kilinél kegyetlenül égett a terephez szokott talpam, cipőt kellett volna cserélnem, mert csúszkált a lábam benne, ez belassította a tempóm igazi vánszorgásnak éltem meg, piszkosul hiányzott az erdei föld, mélypont volt a javából, próbáltam egész talpra érkezni az valamit segített, itt kaptam az első bókot egy zöld rajtszámos atlétától, aki könnyed léptekkel kielőzött, szépen futsz kijelentéssel,- köszi a bíztatást így utólag is!-.
 
 
A szervezők piros rajtszámot osztottak a bicikliseknek, kéket a csapatoknak és zöldet az egyénieknek, kétfős és háromfős váltóknak. Ezeket a dolgokat Katalin figyelte meg részletesebben, és osztotta meg velünk is. Beértem Keszthelyre kicsit keseregve, de a csapattársak kinevettek, mert a megbeszélt időben így is valahogy odaértem, vánszorgás ide-vagy oda. (Ez is bekerült a csapat szlengbe.) Itt kaptuk az első igazi Balaton-parti élményt, nagyon belekívánkoztam volna a tóba, de itt még nem sikerült. Inkább elnyúltam a füvön és a kínáló pultról életem legjobb maroknyi salátáját és almáját ettem. Élményeket átbeszéltük – megtudtam, hogy a többiek szépet kaszinóztak, amíg én futottam😊 - és indultunk is tovább, mert Beus már futott.
 
Balatonberénybe hamar átértünk, hogy Gabi indulhasson a következő Fenyvesig tartó szakaszon. Fenyvesen halk „Let's twist again"  szólt, ismét kicsit kiterültünk a füvön, és ahogy felnéztünk egy terasz és Andris hívogatott egy capuccinóra. Előtte azonban nekem muszáj volt végre Balatonvízet érjen a lábam, ki is ültem a stégre, a békák kuruttyoltak hozzá. A kávéból egy könnyed ebéd kerekedett, megtáplálva minden sejtünket, innentől Katalin kapott szárnyakat a sült édesburgonyától. A terasz alatt felfedezték Gabiék, hogy egy közösségi luxus zuhanyozó található, álmomban sem gondoltam, hogy ilyen babaillatúan, fogat is mosva fogok nekimenni az éjszakának. 
 
 
Közben Kata futott Fonyód-Balatonboglár kerékpárútján.
Kicsit tartottam tőle – úgy amúgy az egész ULTRABALATONTÓL - korábbi beszámolók alapján, hogy itt majd üvöltő zene, meg nagy banzáj lesz, de nagyon kellemesen csalódtam, nekem emberi léptékű, túlzásoktól mentes, színvonalas rendezvényként marad meg ez a verseny, ahol a Crew is  nagyon kedves. Lehetséges, hogy ez az immáron a 13. rendezés következménye, de akkor is úgy tűnik, jól reagáltak a szervezők az eddigi problémákra.
 
Itt már gyakrabban váltottunk és Balatonbogláron Katalin vehette át a stafétát, kezdett sötétedni a fejlámpákat is beizzítottuk és előkerültek a tépőzáras fényvisszaverő alkalmatosságok, amiket András a lányok védelmében beszerzett. Úgy emlékszem az is itt történt, - ahogy mentünk bele az éjszakába - , hogy futás előtt Katalin kereste a fülesét, hogy zenére fusson izgatott felkiáltással, amire valaki félálomban odabökte, hogy a csomagtartóba tetted ne itt keresd, ez már igazi elvarázsolt UB-s feeling volt. 
 
Balatonlelle után, Balatonszemesnél Katalin elé futottam saját ötletét lekopizva, ami rendkívül jó taktikának bizonyult egyrészt, mert eldugott volt a sötétben a váltópont, másrészt így kicsit megpörgette a végét. András itt jegyezte meg igazi ütőjátékokban jeleskedő (rakettezik!) külső szemlélőként , hogy látott egy fickót aki a futómarketing áldozata, mert mindent viselt magán, ezen szerintem az út végéig nevettünk, és ez is bekerült a csapatszlengbe a többi közé.
 
Bevallom úgy indultam neki ennek az egésznek, hogy nem tudtam, ki mennyit fut és mit bír, csak szépen beírták a szakasz-kalkulátorba, hogy 6 perces átlaggal fognak menni kilométerenként és meg is csinálták! Büszke vagyok rájuk! A pontokon chipleolvasóval ellenőrizték a kezünkön viselt „órát", mindig könnyen-flottul ment, de egyszer egy nagy kiabálásra kaptam fel a fejem, amikor az egyik elcsigázott? fiatalember ráripakodott egy pontőr lányra, nem volt szép gesztus, ezért nem neveztem futónak az illetőt, ennyire azért már senki se siessen! Segítőnk, Andris leszedte a tetőről a biciklit az éjszakai kísérethez, - egy korábbi szakaszon már egy kicsit tekert bemelegítés közben a felesége mellett – Beus pedig beöltözött a közös úthoz, divatszakmáját le sem tagadható iszonyú design fekete keresztben csíkos fényvisszverő mellényben, amúgy sem bírtam volna ki, hogy ne fotózzam le őket annyira helyesek voltak. (Innen ered a csapatnevünk is KIFUTÓ.)
 
Fáklyák világítottak a szervezői asztal mellett a hangulat a tetőfokára hágott, az igazi gyerekkori balatoni nyár élményemre felkerült a pont. A testvérek itt élték meg a holtpontot fáradság szintjén és kijött az is, hogy nem ebédeltek, fájt a hasuk és a fejük. (Hozzájárult az előző heti kialvatlanságuk is). „Rájuk parancsoltam", hogy most akkor evés, alvás és kóla! Mi vár ránk még éjszaka?
 
Szóval Andris és Bea elindult Balatonszemestől a sötét bicikliúton, rajtam volt a sor, hogy vezessek Balatonföldvárig. Hihetetlen felismerés volt, hogy a Waze-be csak be kellett írni, hogy UB19-xx váltópont és odanavigált a parkolóhoz, itt tényleg többcsillagos a kiszolgálás gondoltam. Az évek során lassan tökélyre fejlesztették a szervezést. (egyszer keveredtünk csak szóváltásba egy jóemberrel, aki hatalmas kocsijával nem húzódott le az útról). Gabi pihenten váltott, -  picit fájlalta innentől a térdét, -  aztán Katalin és már csak azt vettem észre, hogy lassan Siófokot is elhagytuk. Következett a rövid 5,5 kilométeres szakaszom Sóstótól a Világosi emelkedőn, ahol csukott szemmel is futhattam volna, Andris így tudott egyet szusszanni az autóban. Nagyon élveztem a pörgős rövid szakaszomat, pedig éjjel fél egy volt és az eső is eleredt, annyira fel voltam dobva, simán továbbfutottam volna, rövid ujjúban, hogy megkíméljem a többieket az esőtől, ha a hívásomra nem azt mondják, hogy Kata máris megy, csak Andrist megvárja.
 
A Kenesei strandhoz transzportáltuk magunkat és vártuk a bőrig ázott párost, akikért rendkívül aggódtak a nővér és a feleség, teát szorongatva a sátornál, azonban csak nem jöttek és az idő is erősen lehűlt. Katalinnal bealudtunk a kocsiban, telefoncsörgésre riadtunk, - Katalin majdnem kinyomta. - Andris volt, hogy Ők már Fűzfőn vannak, tovább futottak. (Talán nem kellett volna Katának az az X-Ride, mert felpörgőtt a koffeintől annyira beindult). Gabi épp a tesója elé próbált futni, így épp három emberünk volt szanaszét. Gabi telefonja a kocsiban a fejlámpám meg rajta, esélytelen volt, hogy utána fussak. De hamar rendeztük a sorainkat és sikeresen váltottunk Fűzfőn. Almádinál Beus felélénkült és plusz kilométereket szervezett magának behúzva a bűvös 4X-et. Andris hősiesen tekert a lányokkal csigatempóban, bőrig ázva, majd 8 órán keresztül mire megvirradt.
 
Az utolsó kilométerek voltak a legnehezebbek - és nem csak annak, aki futott-, mert közben Katalin lába is megfájdult, amitől a tempója belassult (neki is volt egy több hónapos sérülése). Andrisnak begyulladt a szeme, mindenki elcsigázott volt már, így vártuk a befutót hajnali fél hatkor a célkapunál dideregve, mert nagyon lehűlt és felélénkült a szél.
 
Nem versenyezni mentünk, hanem teljesíteni, nem nyomasztottuk egymást semmilyen elvárással, mindenki úgy futott, ahogy neki jólesett, de az előzetes kalkuláció szerint - sportriporteri zsargonnal élve – lehoztuk a meccset.
 
 
Nagyon örültem, hogy a célkapuban DonRazzino készítette a fotónkat, indultunk haza, kihagytuk a wellnesst inkább aludni mentünk. Az elköszönésnél valamelyikünk fogalmazta meg, hogy ismerősökként indultunk, de igazi barátokká váltunk.
 
Ez az élmény valóban örök, még akkor is, ha Katalinnal, hol azt latolgattuk, hogy jövőre hárman vagy párban, hol azt, hogy egyszer elég is volt.
De ahogy Oscar Wild is mondja: Az élet a legritkább dolog a világon, mert a legtöbb ember csak létezik és kész. Egy nappal a verseny után, teljesen jó állapotban érzem magam, és a többiek is, még bármi is lehet.

További cikkek:

Túra
Nagy Sára 4. lett a Pyhrn Priel Trophy terepfutó versenyen
2019.08.16.
Dynafit nagykövetünk a hétvégén a Pyhrn Priel Trophy – Berglaufon futott, ahol éppen lemaradva a dobogóról 4. helyezést ért el. ...
Túra
Michtiov Emese Szavanna Trailje
2019.08.14.
Dynafit nagykövetünk a hétvégén a Szavanna Trailen futott, ahol 7. helyezést ért el. ...
Túra
Kovács Józsi bronzérme és egyéni csúcsa a Kígyósi Kastély Maratonon
2019.08.05.
Dynafit nagykövetünk egy maratoni harmadik helyezéssel hangolt a Korinthoszra. ...
SpiderClub Airborne