2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Kovács Józsi Gerecsei hegyi maratont futott

Kovács Józsi Gerecsei hegyi maratont futott

2020.06.22.
Dynafit nagykövetünk a Vércse 100-ra készülődve futott egy terep maratont a Gerecsében.

Kovács Józsi Gerecsei hegyi maratont futott

 

Már legalább egy éve szerepel a bakancslistán Csabinak és nekem a Vércse 100 kihívás lefutása, de egyelőre csak halogatás történt, és a járvány-helyzet sem hozta előrébb az elhatározást. Most végre kijelöltünk egy júliusi időpontot. Mivel a tervek szerint éjjel fogunk rajtolni, és az első negyven kilométerből kb. 25-öt egyáltalán nem ismerünk, ezért célszerűnek láttuk egy bejárás megejtését.

A zivataros hetek miatt a bejárást is tologattuk egy ideig, de aztán végre úgy tűnt, hogy ezen a vasárnapon különösebb elázás nélkül megúszhatjuk a kalandot. Szombaton még kaptam egy üzenetet Viktor barátomtól, hogy szeretnék-e futni másnap, mert ő egy 42-essel ünnepelné a születésnapját. 😊 Vázoltam, hogy merre megyünk, és az is kb. annyi lesz távban, így végül csatlakozott hozzánk.

Reggel 8-ra értünk Tatabányára, az ég felhős volt, de nem úgy tűnt, hogy esni fog, és így is történt, az esőkabát megint csak súlynak jött velem. A rajt alapból a hegytetőn álló Ranzinger-kilátónál van, addig még le kellett küzdenünk egy komoly lépcsősort, egy lankás emelkedőt, és legalább 250 méter szintet. Némi keresgélés után megtaláltam a rajtkódot rejtő fát, de persze most csak az emlékeimbe véstem, hogy majd élesben, sötétben kevesebb időt kelljen eltölteni a felkutatásával.

 

 

Innen egyből lefelé vettük az irányt, amiben nem volt sok köszönet. A saras lejtő úgy csúszott, hogy igazi művészetnek tűnt talpon maradni, Csabi be is mutatta, hogy ő hanyatt fekve is le tud jönni. 😊 A gyenge tempót egy komoly visszaesés követte, egy meredek, de vadregényes völgyben kapaszkodtunk felfelé. Aztán Vértestolnát súrolva már kellemesen hullámzóvá vált az útvonal, végre lehetett rendesen futni.

 

Lenéztem a cipőmre, a sár szépen elkezdte beszínezni az alapvetően narancssárga felsőrészt. Nem úgy, mint a Messiást, de hasonló izgalmakkal vártam, hogy végre megjelenjen a Dynafit Ultra 100 terepfutó cipő. Aztán mikor az előrendelés végre megérkezett, döbbenten láttam, hogy abban a színben, amiben szerettem volna, nincs a méretemben. Közben bekúszott a képbe a Covid, így csak pár hete kaphattam meg végre az áhított cipőt. A korábbi cipőimben való futást is nagyon élveztem, de az Ultra 100 egy teljesen más dimenzió számomra. Ami nagyon meglepő volt, hogy ugyanazon méretben keskenyebb, mint az elődje, az Ultra Pro. Eleinte ez kicsit zavart, mert ultra-távon szeretek két vékony zokniban futni, hogy ne a talpam és a zokni súrlódjon folyamatosan egymáson, hanem a zoknik. Nos, ebben a cipőben ez nem megy, de egyelőre úgy néz ki, hogy 6 órán át tartó futásnál semmilyen kidörzsölést vagy vízhólyagot nem okoz a talpamon.

 

 

Az Ultra 100 nem egy kifejezett „sarazós” cipő, de a mostani saras körülmények között is jól teljesített, csak az igazán folyós részeken jártam el benne a Hattyúk tavát, de ott szerintem semmilyen cipővel nem lehetett volna stabilan futni. És ha már stabilitás… Nem igazán kell figyelni hova lép az ember, a Pomoca talp minden buckát, rögöt, gödröt kisimít, és a boka-kisfordulástól sem kell tartani. Nekem sajnos a bal bokaszalagom kicsit lazább, ezért már megszoktam, hogy a bal oldalamat mindig sokkal jobban figyelem. A cipő rendkívül könnyű, ezért több óra futás után sem éreztem, hogy bármi lenne a lábamon. Egyelőre nagyon jól teljesít, kíváncsi vagyok, hogy 50 km-nél hosszabb távokon milyen tapasztalatokat élek majd meg benne.

Visszatérve a Vércséhez, bekocogtunk Tardosra, és onnan vettük célba a Gerecsét, aminek csúcsán még sosem jártam. Egy combos emelkedőt követően érkeztünk a fennsíkra, az egész hegy ködbe burkolózott, kicsit olyan érzésem volt, mintha a Jurrasic Parkban lennénk, és a ködben hamarosan láthatóvá válik egy T-rex körvonala. 😊 Szerencsére először csak a geodéziai-, majd a tv-torony bukkant fel a fehér pamacsok közül. Gyorsan tovább is álltunk, egy hosszú lejtőfutást követően már Héreg határán frissítettünk a temető csapjánál. Bár élesben lesz velünk depókocsi, azért ezeket a „természetes” lehetőségeket sem árt felmérni. 

 

 

Innen egy kicsit elléptem a futótársaktól, az útvonal legkeményebb emelkedője következett: a zöld turistaúton fel a Bánya-hegyre. Kíváncsi voltam, hogy a téli-tavaszi sok szintes futás – készülődve a Glockner-re, ami ugye elmarad -, hozott-e valami változást az ilyen emelkedők leküzdésében. Nagyon jól ment, a combjaimat nem éreztem olyan nehéznek, mint szoktam, és ahogy egy kicsit is csökkent a meredekség, maguktól gyorsultak a lábaim. Bár a hegyet jelölő „V” betűs fa némileg félrevezetett, azt hittem már ott a vége. Aha… az igazi meglepetés még csak utána következett. Olyan meredek jött, hogy kezdetben hajlított derékkal araszolgattam, majd az oldalsó fák ágaiba kapaszkodva, aztán ezen fák gyökereibe, ezt követően a földből kiálló kövekbe, és a végén már a tíz körmömet a földbe vájva sikerült csak felküzdenem magam. 

Pár percre a srácok is felértek, és rátértünk az országos kékre, ami a Kinizsi Százas túra útvonala egészen Koldusszállásig. Ez a rész viszonylag könnyű, kényelmesen futható, és mivel nagyon sokszor jártam már ezen, ismerős is. Kolduszállástól a kék négyzet jelzésen kocogtunk vissza Tatabányára, az a műutas emelkedő a végén már nem hiányzott. Viszont a Turul-emlékműnél még sosem jártam, Csabi sem, már csak emiatt is érdemes volt eljönni, ez a rész már a Vércsében sincs benne.

 

 

Visszaértünk az autóhoz, szép kerek számok jöttek ki: 42 km, 1500 méter szint, kereken 6 óra, „felfedezős” tempóban. Viktornak jó kis szülinapi futás volt, nekünk pedig tanulságos és megnyugtató bejárás. Izgalmakkal várjuk július 31-et, remélem a következő beszámoló a Vércse 100 sikeres teljesítéséről fog szólni.

(fotók: Lévai Viktor)

További cikkek:

Túra
Büki Ádám top 10-ben a Hegyifutó Országos Bajnokságon
2020.07.20.
Dynafit nagykövetünk abszolút 9. helyezést ért el a Parádfürdő és Kékestető között rendezett 8,8 kilométeres terepfutó versenyen. ...
Túra
Büki Ádám 30 kilométeres utcai futóversenyen vett részt
2020.07.14.
Dynafit nagykövetünk ezúttal aszfalton mérettette meg magát egy 30 kilométeres futóversenyen. ...
Túra
Michtiov Emese bejárta az Ultra Trail Zone útvonalát
2020.06.16.
Dynafit nagykövetünk elsők között járta be az augusztusi Ultra Trail Zone terepfutó verseny útvonalát. ...
SpiderClub Airborne