2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Jó lövészettel zárta a biatlon szezont Büki Ádám

Jó lövészettel zárta a biatlon szezont Büki Ádám

2020.03.15.
Dynafit nagykövetünk az IBU kupa sorozat utolsó állomásán, Fehéroroszországban versenyzett, ahol három nap alatt háromszor is rajthoz kellett állnia.

Jó lövészettel zárta a biatlon szezont Büki Ádám

 

Az Európabajnokság után helyben maradtunk az utolsó IBU kupára Minszkben, ahol két darab 10 kilométeres sprintet és egy 15 kilométeres 60 fős tömegrajtos versenyt rendeztek. Előzetesen úgy kalkuláltam, hogy csak a két sprinten tudok majd rajthoz állni, mert nem tudok bejutni a legjobb 60 közé. A sprintek  rajtoltatását módosították, így 20 másodpercenként rajtoltunk a megszokott 30-cal ellentétben.

 

1. Sprint - 10 kilométer

 

63-as rajtszámmal indultam. A pálya első részén nem csúszott jól a sínk, a mögöttem induló osztrák srác hamar utol is ért. Hirtelen eszembe sem jutott, hogy nem 30 másodperccel indult utánam, hanem csak 20-al. Zavart, hogy ilyen hamar utolért, úgyhogy rögtön ráálltam és felvettem a tempóját ameddig csak bírtam. A kör végén már a kettővel mögöttem induló svájci Joschát figyeltem, hogy ha lehet ne érjen utol. Kicsivel előtte értem a lőtérre és fekve kettőt hibáztam, ami még nem zárta ki, hogy legyen egy jobb versenyem.

A néggyel mögöttem induló kazah srác (aki a lövészet közben megelőzött) a nagyemelkedőn lőtávolba került. Visszaküzdöttem magam rá, hogy legyen szélárnyékom lefelé. Mivel bement a lefelé elején lévő kanyar belső ívére, ezért nekem is utána kellett mennem, viszont ott mély volt a hó, ami kivitte alólam a lécet és hátraestem (Ha nem a szélárnyékért küzdöttem volna, biztosan nem megyek a belső ívre). Ezzel a mutatvánnyal összeszedtem 15 másodpercnyi hátrány, ami a dupla kör végéig megmaradt. 

 

Ez a pálya felemészti az energiát

 

Állva négyet hibáztam, amin szinte már meg sem lepődtem, de úgy éreztem, hogy a futás nem ment olyan rosszul, mert végig pörögtem addig a versenyen. Mivel a kazah srác hasonlóan bravúrosan lőtt, ezért pont az a 15-20 másodperc előnye maradt velem szemben az utolsó körre. Ezt mindenképp le szerettem volna dolgozni, aminek a nagy részét sikerült is, de végül 5 másodperccel utána értem célba.

Sífutásban kiadtam magamból, ami bennem volt a hat hiba ellenére is, de a hóviszonyok ezen a napon voltak a legrosszabbak a másfél hetes kintlétünk alatt. Egyrészt nagyon sokat kivett belőlem emiatt ez a verseny, másrészt hiába adtam ki magamból mindent, a mezőnyhöz viszonyítva így sem lett igazán jó futóidőm.

 

 

2. Sprint - 10 kilométer

 

A szerdai sprint után csütörtökön még egy sprintet kellett futnunk. Már az első körben éreztem, hogy ez nem az én napom lesz. Legalábbis, ami a sífutást illeti. Előző nap teljesen lenulláztam magam.

51-es rajtszámmal indultam. A horvát Kresimir (aki elég jó futó) az első köröm elején utolért (Ő már a harmadikat futotta), de meglepően sokat el tudtam Vele futni. Ennek ellenére viszont azt láttam, hogy a kör végén a szerb srác, aki mögöttem indult és tőlem általában jóval gyengébb futó, alig kapott tőlem a körön.

Stabil volt a fekvő lövészetem, de két korong csak nem akart leesni. Ettől függetlenül örültem ennek a lövészetnek, mert tudtam, hogy így szinte csak jobbat lőhetek, mint a korábbi versenyeken. Mivel a szerb srác hibátlanul lőtt, így körülbelül 40 másodperccel előttem ment ki a dupla körre. A kör végére ledolgoztam ezt a hátrányt és az átfutó zónában megelőztem. A sím nem ment túl jól, mert sokkal több erőt kellett beletennem a haladásba, mint Neki. A nagy emelkedőn megelőztem egy litván srácot, aki aztán a lefelén elcsúszott mellettem és a kör végéig már csak visszaérni tudtam rá, hogy egyszerre érkezzünk lőni.

A lőtéren volt egy kis kavarodás, mert hárman is egyszerre csúsztunk be és mindenki szeretett volna maga mellé embereket, hogy szél esetén fogják a szelet. A gond csak az volt, hogy ketten már álltak a lőállásban és a köztük lévő két helyből a litván srác az utolsó pillanatban döntötte csak el, hogy melyiket akarja választani (Ő volt belül). Mivel én az utolsó pillanatig azt hittem, hogy a 19-esre fog beállni, ezért már kijöttem mellé, hogy be tudjak menni elé a 18-asra, Ő azonban továbbcsúszott, ezzel lezárva előttem a területet. Visszafordultam és gyorsan beálltam a 19-esre. Magamhoz képest gyorsan (32 másodperc alatt) és hibátlanul lőttem. Ennek nagyon örültem, de így még jobban zavart, hogy a futás nem ment.

 

Az ominózus beállás és a hibátlan lövészet

 

A litván srác is nullát lőtt, de kicsit gyorsabban, így előttem ment ki a körre. Az utolsó kört próbáltam még megnyomni, de nem tudtam gyorsítani. Utolértem, és az emelkedőn egész jó kis előnyt tudtam kiharcolni, de lefelé nagyjából ez az előny el is olvadt. A célig ezt játszottuk, de végül 5 másodperccel előtte értem be.

Bár így sem sikerült jó eredményt elérnem, de a jó lövészetet pozitívumként tudom magammal vinni a rám váró pihenőre és a következő szezonra, mert már hosszú ideje a rossz lövészet megpecsételte a versenyeimet. A célbaérkezés után azt hittem, hogy ez volt az idei szezon utolsó versenye, de tévedtem, mert másnap délelőtt várt rám egy kis meglepi.

 

60 fős Tömegrajt - 15 kilométer

 

Az előzetes rajtlista alapján erősen kérdéses volt, hogy indulhatok-e a legjobb 60 között. Nem igazán reménykedtem benne, hogy indulhatok, ezért nem is úgy készültem. Reggel elmentem átmozgatni, majd felmentem a pályához, hogy egy órát elmenjek sífutni a belövés alatt és utána megnézzem a versenyt.

Másfél órával a belövés előtt, amikor felértünk a pályához, már végleges volt a rajtlista és ott virított rajta a nevem 60-as számmal. Volt kedvem versenyezni, de a testem már nagyon kimerült volt az előző két nap miatt. Gyorsan átállítottam az agyam és felkészültem a versenyzésre, már amennyire ez másfél óra alatt lehetséges. A reális célkitűzés az volt számomra, hogy 4 kört tudjak futni, azaz a 3. lövészetig jussak el.

A pálya az előző napokhoz képest jó állapotban volt. Ennek a versenyszámnak az a sajátossága, hogy 6 darab 2,5 kilométeres kört futunk. A mezőny első fele a verseny elején két kört fut és csak azután lő először, majd utána minden kör végén egyszer, miközben a mezőny második fele az első kör után lő először, aztán dupla kört fut és utána ismét egy körönként lőnek.

Elrajtoltunk egyszerre 60-an. Az elején kicsit lemaradtam, mert tudtam, hogy az emelkedőn úgyis fel fog torlódni a mezőny. Ez így is lett, ezért spóroltam egy kis energiát. A hosszú felfelén lassan haladtunk, viszont a végét meghúzta a sor eleje. Elkaptam az előttem lévő szélárnyékát, de a lefelén lemaradtam, úgyhogy utolsóként üldöztem a mezőnyt.

 

Szezon végén már az olyan egyszerű dolgok sem mennek könnyen, mint a fegyverfelvétel

 

Fekve egyet hibáztam, majd volt egy kis technikai malőröm a fegyverfelvétellel, de ezt gyorsan megoldva kifutottam a duplakörre. Örömmel konstatáltam, hogy jópáran bent voltak még a büntetőkörben. 

A sífutás nem ment jól és a lécem se csúszott igazán meggyőzően, emiatt próbáltam még jobban fókuszálni a lövészetre, hogy legyen esélyem minél tovább jutni.

A második fekvőnél az utolsó két korongot hagytam fent, ami bosszantott, mert rég éreztem ennyire stabilnak a fekvőmet, mint ezen a napon (annak ellenére, hogy a belövés szokatlanul sokáig tartott).

A negyedik körre indulva már sejtettem, hogy a végén futni kell majd, ha még egyszer be szeretnék menni a lőtérre. A kör elején spóroltam az energiával, hogyha közeledik mögöttem az élmezőny, akkor tudjam fokozni a tempót. Az utolsó előtti emelkedőn már bemondták Dávidék, hogy nyomjam, mert mögöttem van az első norvég.

Az utolsó felfelén szinte hajráznom kellett, de nem ért utol, így beengedtek a lőtérre. Rálőttem a táblára az 5 lövést, amilyen gyorsan csak tudtam (24 másodperc alatt). 3 hibám lett, de utána már kiintettek és véget ért számomra a verseny.

Végülis kaptam még egy lehetőséget a szezon lezárására, amin sikerült elérni a kitűzött célt egy elfogadható lövészettel, és egy helyezéssel előrébb is tudtam kerülni. Még a sífutó országos bajnokság várt volna rám ezen a télen, de mivel azt törölték, ezért ez volt az utolsó havas versenyem.

További cikkek:

Túra
Kovács Józsi 196 kilométernyi edzése a Balaton körül 4 nap alatt
2020.03.18.
Négy nap a Tó körül: Kovács Józsi 196 kilométert futott edzésként. ...
Túra
Biatlon Európabajnokság áthelyezve: Büki Ádám nehéz körülmények között versenyzett
2020.03.14.
Dynafit nagykövetünk február 26.-án szuper sprint, február 29.-én pedig sprint számban indult a biatlon Európabajnokságon Fehéroroszországban, amit eredetileg Észtországban rendeztek volna. ...
Túra
Tavaszi bolyongás a Pilis Trailen Michtiov Emesével
2020.03.12.
Dynafit nagykövetünk a Pilis Trail terepfutóverseny 25 kilométeres távján versenyzett a hétvégén. ...
SpiderClub Airborne