Idén harmadszor rendezte meg a FutaPécs SE a versenyt. A helyszín, a Pécsi sípálya közel áll a szívemhez, hiszen régen snowboard-oztam, így sok időt töltöttem ezen a pályán. A verseny egyszerű, csak le kell futni a sípályán (kb. 500m 140m d-) és utána fel (kb. 500m 140m d+), tehát eltévedés nincs 😊. Négy kategória közül lehet választani: kíváncsiaknak 1 kör (1 km), elszántaknak 3 kör (3 km), elvetemülteknek 5 kör (5 km), szabadmenés bármennyi kört mehetsz.
Én természetesen az 5 köröst választottam, mint az előző két rendezésnél. Az 5 km nem az én távom, hiszen minimum 6, de inkább 10 órás versenyekre készülök, viszont jó edzés a sok szint miatt. Az előző két rendezésen sikerült nyerni, tehát enyém volt a pályacsúcs. Idén sajnos nem neveztek túl sokan, de a 2016-os dobogósok ott voltak a nevezettek között.
Edzésnek szántuk Bélával a versenyt, ami nem azt jelenti, hogy nem adok mindent bele. A verseny előtt pár nappal mégis el kezdtem izgulni, mert Török Andris csapattársam edzéseit nézve, picit leesett az állam. Egy 200 méteres betonos körpályán, 60 kört futott 3:48-as ezrekkel. Tehát nagyon gyors! A verseny előtt már olyan izgalomba voltam, mintha egy 100km-es célverseny előtt állnék, azt se tudtam melyik cipőm vegyem fel, de végül a Dynafit Feline SL mellett döntöttem, mert talán az fog a legjobban egy ilyen meredek földes és füves pályán.
Úgy éreztem, hogy András mellett semmi keresnivalóm, főleg a szombati edzésemet nézve, amin úgy éreztem, mintha csak vánszorognék. Aztán végre elrajtoltunk.
Szily Attila az első lefelén dacolva a másnaposságával egyből élre tőrt, én utána, Andris meg közvetlen mögöttem.
A fordítóhoz már elsőként értem, de ez nem tartott sokáig mert Andris úgy ment el mellettem mintha állnék. Na itt el is könyveltem, hogy beigazolódni látszik, hogy ez inkább az Ő pályája.
Gondoltam, akkor innen jöhet az edzés, hiszen azért jöttem. Béla 170 és 180 közé lőtte be a pulzustartomány, amit be is állítottam az órán. Ahogy kezdtem emelni a tempót, hogy elérjem a 180-at, úgy közeledtem az élen haladó Andrishoz és a pálya legmeredekebb részén már együtt mentünk.
Na ez teljesen meglepett! 8 perc lett az első kör, a második lefelén már elsőként szaladtam, de a profi mezőny ezt inkább kocogásnak hívná. A lefelé futásokkal még mindig hadilábon állok. Viszont az előnyöm körről-körre nőtt, pedig én mindet 8 percre futottam.
Gondoltam Andris majd a negyedik felfelében fokoz egyet és szépen elmegy mellettem, de ez elmaradt. Így nekem már csak egy célom volt, az 5. kört is megfutni 8 percre, hiszen így több mint 3 perccel megdöntöm az eddigi pályacsúcsom és az azért azt jelenti, hogy fejlődtem.
Lent a fordítónál mondták, hogy meg lesz a 40 perc. Ha Ők mondják, mondtam magamnak, akkor gyerünk legyen is meg. Nagyon jólesően lendületesen futottam felfelé, magam se értettem, hogy honnan az energia.
Az utolsó méterekhez érve egész szép kis szurkolótábor alakult ki, olyan érzés volt mintha valami nemzetközi skyrace befutója lenne (biztos sok youtube videót néztem mostanában). Nagyon jólesett, hogy nem csak Bea és Banán, hanem Bea anyukája és férje is kijött szurkolni.
A befutó után egyből elkapott a helyi tévétől Csobán-Katics Bernadett egy gyors interjúra, hogy milyen is volt a verseny. Úgy látszik Ő szereti az olyan pillanatokat amikor a versenyző kilehelte a lelkét.
Andris „Nedi itt verhetetlen” mondatára, csak annyit tudok mondani, hogy a verseny előtt, egy fillért se raktam volna magamra és örülök, hogy végre együtt futottunk, mert nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen gyors futó lett. Tudom, hogy nagyon sok versenyen esélyem se lenne ellene, itt és most sikerült, de lesz ez máshol máshogy is.
Mivel edzés volt és Béla kéri, hogy minden edzést értékeljek, hát jöjjön az értékelés. Jól éreztem magam és egész erős voltam felfelé, a lefeléken nagyon lassúnak tartom magam. Viszont nagyon örülök, hogy nem lassultam a végére, sikerült 5 egyforma kört futni és a célban úgy éreztem, hogy még kettő biztos ment volna. Na majd egyszer azt is megpróbáljuk.
Nagyon szépen köszönöm a szervezőknek a meghívást, ismét nagyon jó versenyt raktak össze!
Fotók: Abai Róbert - FutaPécs SE
