15 kilométer rövid egyéni
Az IBU Kupa sorozat második fordulójára maradtunk Arberban, ahol az első fordulót is rendezték. Az előző két sprint után volt két edzés- és egy pihenő napunk a 15 kilométeres rövid egyéni versenyszám előtt. Szinte minden nap esett a hó. A verseny előtti napon a 3 kilométeres kör elég kritikus állapotban volt emiatt. A korábbiakhoz hasonlóan ismét a négyes csoportból kellett indulnom, 130-as rajtszámmal. Tudni lehetett, hogyha előttem a mezőny nagyrésze már ötször végigmegy a körön, akkor nem lesz jó állapotban a pálya.
Visszafogott futást és koncentrált lövészetet terveztem. Érzésre könnyen kezdtem a versenyt, mégis egész jónak tűnt a haladásom a többi versenyzőhöz képest és a lőtérre is jó állapotban értem. Kettőt hibáztam fekve, ami nem jó, de még javítható lett volna a maradék három lövészettel.
A második körön is tartottam magam ahhoz, hogy érzésre könnyen menjek, de talán gyorsultam egy kicsit. Állva sikerült koncentráltnak maradni, csak egyszer hibáztam.
Kezdett volna megjönni a kedvem a versenyzéshez, de a harmadik kör nem esett jól, nem találtam már jó nyomokat a pályán. A tempót tartottam, de az érzés messze nem az volt, mint az első két körön. Fekve hármat hibáztam, ami ismét aláásta a motivációm.
A negyedik kör kifejezetten nem esett jól és lassultam is. Az álló lövészetre teljesen elvesztettem a koncentrációt, ötször hibáztam. Az utolsó kör ennek megfelelően nem ment túl jól.
Bár ez összességében egy újabb gyenge eredmény, de legalább a verseny elején voltak pozitív momentumok. Jobban építettem fel a sífutást és az első két lövészet sem volt olyan katasztrofális, de amint romlott a lövészet, úgy rántotta magával a futásomat is.
10 kilométer sprint
A rövid egyéni után ismét egy edzésnapnyi pihenőnk volt, majd újabb 10 kilométeres sprint következett, de ezúttal már a 3,3 kilométeres körön. Ez a kör még egy fokkal nehezebb, mint a 2,5 kilométeres. A hó kicsit jobb állapotban volt, mint korábban, de a verseny végére ismét romlott, mert a meleg miatt megolvadt.
Érzésre nem kezdtem erősen, bár a korábbi versenyeket elemezve tudtam, hogy a pulzusom magas volt így is. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy egyáltalán nem hajtom magam. Így viszont a lőtérre jó állapotban érkeztem, volt levegőm, de kettőt hibáztam.
A második körön próbáltam tartani a ritmust, ez felfelé egész jól ment, bár továbbra is az az érzésem volt, hogy nem megyek 100%-on. Amint viszont próbáltam volna egy kicsit gyorsítani, szinte megállt alattam a léc, elöntötte mindenemet a sav.
Állva az első három korongot elhibáztam, majd az átállás után a maradék kettőt lelőttem. Az utolsó kört, ha nem is tudtam végig nyomni, de voltak olyan részek, amikor egész jó tempóban haladtam.
A futás eredményességét tekintve nem, érzésre viszont jobb volt, mint a korábbi versenyeken. A pálya felső részén lévő ellenőrzőponttól körönként majdnem egy percet kaptam, ahonnan szinte végig lefelé visz a pálya, egy-egy rövid emelkedőt leszámítva. Ami nekem 3 perc 50 másodperc volt, az a leggyorsabb futónak 2:50. Nehezen tudom összerakni, hogy ez hogy jött össze, de legalább arányaiban nem az emelkedőkön kaptam sokat.
Sok apró hiba volt az elmúlt időszakban (aminek egy része rajtam kívülálló), mégis ennek ellenére nehéz elfogadni, hogy most ennyire gyengén megy a versenyzés. Mintha a szervezetem elfelejtette volna, hogy hogyan is kell ezt csinálni. Szerencsére folyamatosan fogja kapni az emlékeztetőket, mert jövő héten már Lengyelországban, a biatlon Európabajnokságon fogok rajthoz állni.
