Az egyetem és munka miatt nem éppen ideális állapotban érkeztem a versenyre (Nem sokat aludtam a megelőző hetekben, mivel közeledik a félév vége.). Próbáltam a versenyt megelőző napokban behozni az alvásdeficitet, ami nagyjából sikerült, de a regenerációs tevékenységekre (nyújtás, hengerezés) nem igazán jutott idő mostanában.
A Magyar Sí Szövetségnek köszönhetően kaptunk 4 pár Salomon sílécet egyenesen a gyárból, így az plusz motivációt jelentett, hogy végre kipróbálhattam, hogy hogy csúsznak.
A versenyt ennek ellenére kicsit demotiváltan vártam. Egyrészt nehéz volt kizárni, hogy az egyetemi kötelezettségeknek határideje van, másrészt jó előre lehetett sejteni, hogy esni fog a hó a versenyen. De miért is hangzik az rosszul, hogy egy olyan versenyen, ahol sífutni kell, esik a hó?! 116 versenyző szerepelt a rajtlistán és én a 102-es rajtszámot kaptam. Mire elindultam, az első körülbelül 50 versenyző már a célban volt. Egyrészt nekik kevesebb hó lepte el a pályát, másrészt a folyamatosan köröző versenyzők feltörték a havat, amitől a sílécem mélyebbre süllyed a hóban, mint az előttem futóknak. Ez sajnos egy velejárója a sportágnak. Nyilván nem ezen múlott, hogy nem én nyertem meg a versenyt (haha...), de ezen súlyos másodperceket lehet veszíteni.
Emellett természetesen óriási szél nehezítette a körülményeket, ami a lőtéren kívül néha még a pályán is problémát okozott. Sokatmondó, hogy 28 perc 33 másodperc volt a győztes idő és egyetlen versenyző sem tudott hibátlanul lőni. Ugyanezen a pályán két nappal később 23 perc 1 másodperces idővel nyertek.
Az első körömben sok versenyző tempóját fel tudtam venni könnyedén, ami újszerű élmény, ahhoz képest, hogy a korábbi években még a mezőny közepe is jóformán állva hagyott. A fekvő lövészetre felerősödött a szél a belövéshez képest, így állítottam a diopteren, de a három hibám is azt igazolta, hogy nem eleget.
A második körre visszavettem kicsit, hogy hátha sikerül egy jobb lövészettel menteni a helyzeten, de nem így lett. Állva is háromszor hibáztam. A büntető méltó volt nevéhez, mert valóban büntetett. Nem elég, hogy a kanyarokban olyan mély volt a hó, hogy végig külső íven kellett futni, de a rajt irányába futó szakaszon olyan szembeszél volt, hogy úgy éreztem magam, mintha emelkedőnek felfelé kellene futnom.
A harmadik körben az járt a fejemben, hogy jó pontot valószínűleg nem fogok futni, viszont lesz még egy verseny. Ettől függetlenül igyekeztem haladni.
104. helyezést értem el 36 perc 12 másodperces idővel. 239 IBU pontot ért, amivel egyrészt biztosítottam a bentmaradásom az IBU kupa sorozatban, másrészt az európabajnoki kvalifikációs szintet is teljesítettem. A tavalyi évhez képest egyértelműen sikerült fejlődni, mert 6 hibával esélyem nem lett volna korábban 250 ponton belül futni, ugyanakkor érzem a hiányosságokat, és azt is, hogy a felkészülés során voltam sokkal jobb formában is.
