2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Büki Ádám TOP 5-ben végzett a Grossglockner Ultra-Trail 50 kilométeres távján

Büki Ádám TOP 5-ben végzett a Grossglockner Ultra-Trail 50 kilométeres távján

2019.08.02.
Dynafit nagykövetünk nagy küzdelemben végül 5. helyen futott be a Grossglockner Ultra-Trailen 5 óra 16 perces idővel.

Büki Ádám TOP 5-ben végzett a Grossglockner Ultra-Trail 50 kilométeres távján

A Dynafitnek köszönhetően csapatunk meghívást kapott a versenyre. Tavaly október óta nem sokat futottam terepen, most a biatlonon van a fő hangsúly, ennek ellenére az 50 kilométeres távra neveztem.

Kis csapatunk Sélley Gábor vezetésével, Michtiov Emesével és Szalai Tündével péntek reggel indult útnak Kaprunba. A délután a rajtcsomagok átvételével telt, majd Dynafit csapatunk közös vacsorájával zártuk a napot. Sokat nem aludtam a héten és a verseny előtti este sem vittem túlzásba, 4-5 óra jutott alvásra.

Amilyen jók voltak az előjelek a verseny hetében, annyira baljósak voltak a verseny előttiek. Kedden a terheléses teszten nagyon jól éreztem magam és a verseny előtti este a Garminomtól is megkaptam, talán először, hogy csúcs formában vagyok. Szerdán viszont elkövettem egy hibát. Prevenciós jelleggel kivágattam a nagylábujjamon a körmeim sarkait, amikkel egyébként nem volt semmi gond. A seb a versenyig nem gyógyult be és be is gyulladtak a lábujjaim. (A csütörtöki diplomaosztón az egész napos ünneplőcipőben nyomorgás nem tett jót nekik.) A másik baljós jel az volt, hogy pénteken útközben kaptuk a hírt, hogy rossz időjárás miatt a rajtot áttették reggel 7 óráról 6 órára. Ezzel egyébként nem is lett volna baj, csak a busz, ami átvitt minket Kaprunból (ahol a szállásunk volt) Kalsba, a rajtba, 1 óra 15 perc alatt ért át.

 

 

A buszút a lábujjaim és a talpam leragasztásával, a kötelezőfelszerelés összerakásával és öltözködéssel telt. Nem mertem kockáztatni a vízhólyagot, ezért inkább túlbiztosítottam a talpam Leukoplasttal. Ráhúztam a Compressport zoknit és a jövő évi Dynafit Sky Pro cipőt, amit leginkább ilyen vagy ettől nehezebb terepre terveztek. 5:45-kor érkeztünk meg Kalsba. Nagylelkűen 6:15-ig tolták a rajtot a szervezők. Néhány 100 ember társaságában megrohamoztam a mosdókat. Nem igazán sikerült elvégezni a dolgom, mert általában melegítés után/közben szoktam. Ennek később meg is lett a böjtje. Melegítésre egyáltalán nem volt idő.

 

Rajt előtti pillanatok

Rajt után ráálltam az élbolyra. Hamar rájöttem, hogy 4 embert el kell engedni. A sorrend kialakult, 5. helyen futottam és hárman követtek közvetlenül. Tökéletes hűvös futóidő volt. Viszonylag hamar rám jött az elmaradt nagy dolog, ekkor már a 4 fős boly végén kapaszkodtam 8. helyen. Néha leszakadtunk egy lengyel sráccal egy kicsit, de mindig visszaértünk a másik 2 srácra. Felértünk a csúcsra, aztán következett egy rövid, technikás lefelé a frissítőpontig, ahol el tudtam lépni tőlük. Ledobtam a két kulacsom a személyzetnek, hogy töltsenek bele valamit, én pedig imádkoztam, hogy legyen az épületben egy mosdó. Nem volt egyszerű megtalálni ilyen idegállapotban. Másodjára csak sikerült jó helyre menni, de két takarítónő ki akart zavarni. Semmi esélyük nem volt rá! 😊 Ezzel elment körülbelül 5 perc, majd felkaptam a kulacsokat és rohantam a 3 srác után.

 

Itt még a vonat elején. Éppen a 110 kilométeres táv győztesét előztük meg.

Kicsit még emelkedett a frissítőpont után, majd kezdődött egy hosszabb ereszkedés és jött a hidegzuhany. A single tracken egymás mögött libasorban sétált lefelé több száz versenyző. Estem keltem, néhány embert odébb tettem. A single tracken nem sokat jártam, a mellette lévő köveken és bozótosban, annál inkább. Voltak segítőkész futók, de sajnos többségben voltak a nem segítőkész emberek. Következett a második nagyobb mászás, egyben az utolsó emelkedő, ahol a sor még mindig kígyózott előttem. Minden egyes előzés ette az energiám, úgy éreztem kezdek elfogyni. Nyilván szinte kivétel nélkül mindenki bottal futott, ami még jobban megnehezítette az előzéseket. A Garmin 114-es pulzust mutatott felfelé, mikor ránéztem. Ebből már azt is tudtam, hogy lemerült a pulzusöv… Biztosan nem annyi volt. A legrosszabb az egészben az volt, hogy fogalmam sem volt arról, hogy a kis magánakcióm közben hányan előztek még meg. (A három futón kívül, akikkel előtte együtt futottunk, senki.) Az is demoralizáló volt, hogy láttam, hogy egyik ember sem az én távomon volt, akit megelőztem. (Persze utólag így érthető, hogy miért nem.) Ha a helyzet nem lett volna egyébként is elég szomorú, egy darázs vagy egy bögöly megcsípte a lábam egy másodperc törtrésze alatt. Úgy éreztem, hogy akár a TOP 10 is elúszhat, pedig nem azért mentem…

 

Üldöző módban

Lassan elfogyott a hegy, úgyhogy jöhetett egy hosszú technikás lefelé. A hófödte részt külön élveztem, bár az elején volt néhány bizonytalan lépésem, mert volt, ahol csak egy-két centiméter hó fedte a köveket és azokra nem szerettem volna ráesni. A havas részeken volt néhány veszélyes lyuk, ami alatt méteres vagy mélyebb szakadék volt.

 

 

Jó ideje futottam már lefelé, amikor feltűnt a 3 srác közül kettő, akiket meg is előztem. Rákérdeztem, hogy ment-e el mellettük valaki, ők pedig mondták, hogy nem. A tó mellett és a gáton következő sík részen kellemetlen tempót diktáltak, elkezdtem leszakadni róluk. Eközben a fejem lüktetni kezdett, ami miatt nem erőltettem, hogy velük maradjak.

 

A gát

Az utolsó frissítőponthoz pár másodperccel utánuk érkeztem, viszont a ponton feltűnt a harmadik srác, aki épp indulni készült. Gondoltam, mikor, ha nem most? Gyorsan megtöltöttem a két kulacsot és kifutottam a lengyel sráccal. A másik két srácot így szerettem volna lerázni, ami sikerült is, mert egy kicsit többet időztek a ponton. A saját frissítési tervem működött, amit a RunnersLabnek köszönhetek. Ethicsport és High5 géleket fogyasztottam.

 

 

16 kilométer volt még a célig. A jól futható részen együtt futottunk, aztán a technikás lefelén el tudtam lépni. Már-már zsebben éreztem az 5. helyet, aztán elfutottam rossz irányba. Utánam szólt a srác, de vissza kellett futnom felfelé. Az előnyből hirtelen hátrány lett. Rendes volt egyébként nagyon a srác, mert kicsit később megállt nyújtani és bevárt. Újraépítettem az előnyöm. Volt egy megérzésem, hogy a végén lesz pár kilométer sík aszfalt, ami a lengyel srácnak fog kedvezni, de biztosnak éreztem az előnyt. A combjaim már a technikás részen is vigyázzba álltak. Megtörtént, amire a lelkem mélyén számítottam. Mivel nem futottam eleget terepen, így nem voltak ehhez a terheléshez szokva az izmaim és emiatt fájtak rendesen a meredek részeken.

 

 

6 kilométerrel a cél előtt jött a meglepetés. Hátba csapott a lengyel srác és megelőzött. Tempót váltott. 4:10-es ezret futottam, de így is szakadtam le, úgy éreztem eldőlt az 5. hely sorsa. A következő pillanatban viszont megborult és vissza tudtam előzni 4,5 kilométerrel a vége előtt. Visszalassítottam 4:30 körüli tempóra, hogy legyen tartalék a végére, de így is nőtt az előnyöm. Folyamatosan koncentrálnom kellett, nehogy megtörjön a tempó. A vége egy kilométerrel hosszabb lett, mint amire számítottam (ez 47 kilométer után eléggé tud fájni), de bő 3 perc lett az előnyöm a befutáskor.

 

 

Nagyon szerettem volna az 5. helyet és a végén nagyot is kellett küzdeni érte, de meglett. Nem volt tökéletes futás, de helyezésben kihoztam belőle a maximumot, amivel mindenképp elégedett vagyok. Összességében nagyon pozitív élményekkel tértem haza a versenyről, felemelő érzés volt felállni este a dobogóra életem első külföldi terep ultráján, ráadásul nem kis nevek mögött. Érdemes rájuk keresni az i-tra adatbázisban... Köszönöm az Alpinrunnak a lehetőséget!

 

A dobogó

További cikkek:

Túra
127 km és 6660 m szintemelkedés a Tengeri Alpokban
2023.02.15.
Az Alpin Team február első hétvégéjén tartotta a szokásos edzőtáborát Monaco-ban, illetve a francia Riviéra hegyvidékén. Munkatársunk, Kovács Józsi a futó szekciót képviselte. ...
Túra
114 km gyönyörűség: Ultrabalaton Trail
2022.10.26.
Munkatársunk, Kovács Józsi a 10. helyen futott be az Ultrabalaton Hegyestű Trail terepfutó versenyen, ahol 114 km-t és 2100 méter szintemelkedést kellett leküzdeni a futóknak ...
Túra
Volt egyszer egy Beac Maxi
2022.09.16.
Munkatársunk, Kovács Józsi egy klasszikus teljesítménytúrán járt a hétvégén. A terepfutó versenyzés előtt, hazánkban a természetet kedvelő futók ilyen TT-ken edzettek ...
SpiderClub Airborne