Egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett, hogy felnőtt férfiak kevesebben voltunk, mint 10 fő, ezért csak egy kvalifikációs futam volt, ahonnan mindenki automatikusan a döntőbe jutott. Nem kellett izgulni, viszont volt egy fölösleges verseny.

A kvalifikációnál nem volt nagy tolongás a rajtnál

A kvalifikációt még annyira se szerettem volna megfutni, mint az előző napi csapatversenynél, viszont szerettem volna jól lőni.

Nagyon lassan kezdtünk, 2. helyen futottam az első körön. A lövészet ennek ellenére egyáltalán nem ment jól, hiába volt alacsony a pulzus. Ez a második körben is így történt. 7. lettem 5:32-es idővel. Az idő nem aggasztott, a lövészet viszont igen, mert éreztem, hogy a döntőben nagyon kell majd koncentrálnom.

Mivel korábban 4:40 volt a legjobb időm, ezért azt tűztem ki célnak a döntőre, hogy 4:40 alá tudjak menni.

A döntő rajtjánál már ment a helyezkedés, feszültek az izmok

Jól kaptam el a rajtot, komoly helyezkedés volt. 5. helyre álltam be, de egy olasz srácot bedaráltunk 200 méternél, aki addig első helyen vitte a tempót.

66 másodperc alatti 400 méterrel kezdtem. Lassan, de pontosan lőttem. A tárat nehezen szedtem ki, súlyos másodperceket veszítve. Tesóm éppen előttem futott ki emiatt. Jó volt végre azt látni, hogy nem egy fél kör hátrányom volt már az első lövészet után, hanem belátható távolságon belül volt az első helyezés is. Megelőztem Tesómat, így a 6. helyen futottam be a lőtérre egy kicsivel könnyebb (68 másodperces) kört követően.

Ismét lassan lőttem, de estek a korongok. A végéhez közeledve viszont belehibáztam, amikor hallottam, hogy néhányan már elkezdtek kifutni. Egy olasz srác után futottam ki 7. helyen, de még hárman belátható távolságban voltak. Beálltam mögé és azt éreztem, hogy van még egy sebesség fokozatom, amivel a végén lehajrázhatom. Közeledtünk a többiekhez folyamatosan. Ennek a közeledésnek lett az az ára, hogy a végén már csak ugyanazt a tempót tudtam futni, mint ők, ráadásul az olasz srác visszakínált a hajrában, így 7. maradtam.

A meglepetés az volt, hogy 4:29 lett az időm, aminek nagyon örültem. Nem gondoltam volna, hogy ez csak a 7. helyre lesz elég… (World Tour 6.) Korábbi versenyeken ez akár dobogót is érhetett volna, de most nagyon sűrű volt a mezőny. A dobogótól mindössze 4 másodpercre voltam. Tesóm lett a 3., mivel a 2. helyezést elérő német srác nem a World Tourra volt nevezve (Valószínűleg kifogott egy rosszul sikerült válogató versenyt) és ezért nem számított bele a World Tour eredményébe. Az elsőtől 17 másodpercet kaptam.