Augusztus 21-25-ig Minszkben, a Nyári Biatlon Világbajnokságon vettünk részt. Az idei Világbajnokság különlegessége az volt, hogy 3 számban is lehetőségünk volt rajthoz állni.
Péntek: Szuper Sprint - 3 km
Szombat: Sprint - 7,5 km
Vasárnap: Üldözéses - 10 km
Az új szám a Szuper Sprint volt. A sprintet 10 helyett 7,5, míg az üldözéses versenyszámot 12,5 helyett 10 kilométerre rövidítették. Legjobban a sprintet vártam, hiszen ebben a számban volt a legnagyobb esélyem jó eredményt elérni és ez így is lett.
Szuper Sprint
Azt már az első szuper sprintem óta tudom, hogy ezt a versenyszámot nem nekem találták ki, ettől függetlenül próbáltam ráhangolódni a versenyre. 3 darab 1 kilométeres kör, két lövészettel, lövészetenként egy-egy pótlőszerrel.
7-es rajtszámmal indultam. Az első kör egész jól ment, a tervezett tempót futottam és a mögöttem 15 másodperccel induló versenyző sem tudott megelőzni.
Fekve 4-et hibáztam és a pótlőszer sem segített, úgyhogy futhattam 4X75 méter büntetőt. Dávid néhány másodperccel előttem robbant ki a rajtból az első körére, így az Ő tempóját tudtam figyelni és próbálni felvenni a távolból. Ez az egy motivációm volt igazából a 4 büntető után. Emiatt a második köröm is elfogadható lett.
A rossz fekvő lövészet ellenére az állóra magabiztosan érkeztem. Hamar a célon voltam és jó ritmusban szedtem le az első 3 korongot. Ezután rosszul zártam vissza a zárdugattyút. Hibáztam egyet, majd betettem egy pótlőszert, mivel azt hittem, hogy kidobott egyet a fegyver. Próbáltam rázárni, de megakadt. Mikor belenéztem, láttam, hogy alatta van a másik lőszer, mert valójában nem dobta ki a fegyver. Kiszedtem, majd volt egy üres sütésem. Betettem egy pótlőszert, amit elhibáztam, majd még egyet, amivel le tudtam lőni egy korongot. Így egy büntetőt kellett futnom, viszont rengeteg idő elment ezzel a kis malőrrel.
Az utolsó körre teljesen elfogyott az erőm, alig bírtam felmenni az emelkedőn, egyszerűen nem haladtam. A célban még az is nehezemre esett, hogy fellépjek az emelvényre, hogy le tudják szedni a chipeket a lábamról. Le kellett ülnöm 10-15 percre, hogy a hirtelen jött torokfájás és köhögés elmúljon… 53. helyezést értem el.
Sprint
Ezt vártam egész nyáron. Azt kicsit sajnáltam, hogy nem 10 kilométert kellett futnunk, hanem csak 7,5-et, de miután végig mentem a 2,5 kilométeres körön, már nem is annyira bántam. (Egyébként valójában nem 7,5, hanem 8,4 - 8,5 kilométer volt a teljes táv.)
31-es rajtszámmal indultam, mögöttem a mezőny egyik legjobb futója 32-essel. Visszafogottan kezdtem, a pálya legmeredekebb részén ért utol, de onnantól már nem sokat kaptam a lőtérig.
A verseny előtti és közbeni mantra meghozta az eredményt, fekve 0 hibát lőttem. A versenybírók okoztak némi plusz erőfeszítést, mert a rajtnál nézegették a fegyverem és egyikőjük kivette az egyik tárat, majd visszarakta. Ezzel nem lett volna semmi gond, de rosszul vette ki, így amikor én kivettem ugyanazt a fekvő lövészetemnél, kirepült belőle egy lőszer. Szerencsére 3 táram volt, így rögtön kicseréltem egy másikra. (Inkább ez, mint a pótlőszerezés alapon.) A 4. lövésem érintő volt, de leesett. A 32-es fehérorosz srác még a büntetőkörben volt, amikor a második körre indultam, így ismét elé kerültem, széles vigyorral az arcomon. Talán ez volt az a pillanata a versenynek, amit a legjobban élveztem.
Továbbra is próbáltam fenntartható tempót futni, nem akartam úgy járni, mint a szuper sprinten, hogy teljesen elfogyjak az utolsó körre. Amikor ugyanannál a meredek résznél utolért a fehérorosz srác többedmagával, akkor kicsit elvitt velük engem is az adrenalin. Nyilván ebben az is közrejátszott, hogy a hazai szurkolók komoly biztatásba kezdtek.
Az álló lövészetre jó állapotban érkeztem. A beállásnál helyezkedni kellett egy kicsit, mert a rollim úgy gondolta, hogy inkább szeretne elgurulni. A 4. lövést hibáztam csak el, de az sem ment messze. A pulzusom csak 170-ig esett vissza a lövészet végére.
A büntetőkör után próbáltam nem nekiugrani az utolsó körnek. Az utolsó emelkedőre hagytam a legtöbb erőt, ami meghálálta magát, de azért nagyon fájt így is. Az utolsó körön szinte végig 185-190 között volt a pulzusom, még a leejtőn is. Szó szerint határon mentem. 43. lettem 3 perc 17 másodperc hátránnyal.
Üldözéses
Rögtön felmerült a kérdés, hogy vajon ki fognak-e állítani, ha kört kapunk. A délelőtti junior versenyeken nem történt kiállítás, ezért mi is ebben reménykedtünk. A rajt előtt néhány perccel azonban megkaptuk a hírt, hogy ha utolér minket az első helyezett, akkor rögtön ki kell állni. Ez nem volt akkora örömhír, mivel a 2 kilométeres kört a legjobbak pillanatok alatt megteszik.
1 perc 39 másodperc hátránnyal indultam (az előző napi sprinten összeszedett hátrány felével). Jó lövészettel láttam rá esélyt, hogy végig tudok menni. Jó érzés volt a daráló előtt elindulni a mezőnyben. (A daráló a 2 perc feletti hátránnyal rendelkezők tömegrajtja) Nyugodt tempóban kezdtem, figyeltem Dávidot, aki 8 másodperccel indult előttem. Hátulról jöttek az emberek, de én saját tempóban futottam.
Az első fekvő lövészetnél lassan, de biztosan egy hibát lőttem, az utolsó lövést elkapkodtam. Körülöttem többen is szórták a hibákat. Dávid is egyet lőtt, így hasonló hátránnyal követtem, mint az első körben. A futásom továbbra is visszafogott volt, de a második fekvőre érkezve négyet is hibáztam. Figyeltem a szélre. Szinte észrevehetetlen volt, hogy egy kicsit felerősödött, de ezen a lőtéren ennyi is elég volt, hogy elvigye a lövéseket. Dávid is hasonlóan járt, de Ő „megúszta” 3 büntetőkörrel.
A harmadik körön kezdett beérni a nyugodt kezdés, elkezdtem előzgetni a többi versenyzőt. Már mertem fokozni a tempót, de a 4. körre tartalékoltam a legtöbb energiát, mivel ha másképp alakult volna a verseny, akkor ott kellett volna nagyot futni, hogy megmeneküljek a lekörözés elől. Azzal viszont nem számoltam, hogy már a harmadik kör végén ennyire közel lesz hozzám az első helyezett, hogy beérkezik a lőtérre, amíg bent vagyok. Tudtam, hogy bármi is történjék a lőtéren, ki fognak állítani. Rekordsebességgel ellőttem az 5 lövést, amiből 3 célt is talált, majd a lőtér végén félreálltam, ahogy a rendezők mutatták. Csalódott voltam, mert jól esett a futás. Szerettem volna végig csinálni a versenyt és a maximális tempóig fokozni.
Összességében nagyon pozitív élményekkel zártam a Világbajnokságot, hiszen a Sprint, amire a legjobban készültem jól sikerült.
