Augusztus 20.-án az emberek többsége a tűzijátékra koncentrál, de aki a mi sportágunkat űzi, annak biztosan eszébe jut a síroller országos bajnokság, amit rendszerint ezen a napon rendeznek. Néhányszor indultam korábban én is, de az elmúlt pár évben általában kimaradt ilyen-olyan okokból. Mivel idén sikerült elérni, hogy az országos bajnokságon csak az egységesen lassú SRB sírollerekkel lehessen indulni, ezért volt értelme rajthoz állni, mert nem a sírollerek gyorsasága közti különbség döntött a helyezésekről. Lehetőség volt persze gyors sírollerrel is elindulni, de az nem számított bele az országos bajnokságba. 4 darab 4,5 kilométeres kör várt ránk.
Sokan nem voltunk, de aki számít, az eljött. A rajtnál az országos bajnoki mezőny esélyeseivel a második sorban álltunk, helyet adva a gyorsabb sírollerrel indulóknak. Ennek ellenére a párosbotozós rész után már a mezőny elején voltunk. Durvább indulásra számítottam, de ezúttal könnyen felvettem a ritmust.
Hamar kialakult egy 6 fős boly, amiben 2.-3. helyen voltam főleg. Az első két kör mérsékelt tempóban telt, de a pulzusom az eget verdeste. Érzésre szívesen megindultam volna, de tudtam, hogy hosszú még a verseny. Vezetni nem nagyon álltam előre, mert az előző heti edzőtábor fáradtságát éreztem a verseny előtt a lábaimban, úgyhogy inkább élveztem a szélárnyékot. Az első három körben is volt egy-két próbálkozás a tempó meghúzására, de ezek nem jártak sikerrel.
Az első valamirevaló támadást Kónya Ádi indította meg a harmadik kör végén az emelkedőn. Ez egy részhajrának is megfelelt volna, mert olyan tempóváltás volt, hogy maxon kellett menni. Ekkor folyamatosan 190 felett volt a pulzusom. Egy pillanatra elvesztettem a kontaktot és leszakadtam. Dávid és Soma elől tudtak maradni Ádival, én viszont összeszedtem kb. 30 méter hátrányt. Fejben nagyon nehéz volt, szinte fel is adtam, de nyomtam tovább maxpulzuson hátha sikerül visszaérni.
Egy kilométerbe beletelt, mire vissza tudtam érni. Egy nagyon fájdalmas kilométerbe. A leejtő megkezdésekor már nagyon figyelni kellett az itatásnál, utolsó pillanatban tudtam csak elvenni a kulacsot.
Gyorsan összerázódott ismét a boly, majd kezdődött a hajrá előtti altatás. Az utolsó előtti emelkedőn odaléptünk a tempónak. Dáviddal ketten voltunk hátul. A visszafordítónál hagytam, hogy bevágjon elém. Ez nem biztos, hogy jó ötlet volt, de nem sok választásom volt igazából. A leejtőn ettől függetlenül jól jöttem ki, mert szélárnyékban tovább tudtam gurulni, mielőtt lábbal elkezdtem volna lökni magam. Az utolsó emelkedőre 4. helyen fordultam, de még teljesen nyílt volt a verseny. A hajrát sajnos nem bírtam jól, így nem tudtam feljebb kapaszkodni, de mindannyian beértünk 10 másodpercen belül. Az utolsó néhány méteren már kiengedtem, mert nem volt esélyem előzni. Jó volt, hogy ennyire nyílt, szoros verseny alakult ki, azt hiszem ebből mindannyian profitáltunk. A verseny után már nem volt más hátra, minthogy felszálljunk az esti Fehéroroszországba tartó repülőgépre, ami a Nyári Biatlon Világbajnokságra repített minket. Pénteken, szombaton és a szombati verseny függvényében vasárnap fogok rajthoz állni.
Számokban:
Helyezés: 4.
Átlagsebesség: 24,4 km/h
Átlagpulzus: 184
Max. pulzus: 197
Táv: 17,66 km
Idő: 43:27