Az IBU Kupa első két, arberi fordulója után Lengyelországba, Duszniki Zdrojba utaztunk a biatlon Európa-bajnokságra, ahol a 20 kilométeres egyéni számmal kezdtük meg a versenyzést.
Ennek a pályának jó ritmusa van, gyorsan lehet rajta haladni. A hó állapota viszont az idei szokásokhoz híven ismét nem volt a legjobb. A pályán mindenféle hó volt, a frissen esettől, a hóágyúzotton át a jégig. Az emelkedők nagyrésze felkásásodott, de legalább a mezőny elejének sem volt sokkal jobb állapotban, mert a délelőtti női verseny már adott a pályának rendesen. Azt nem mondom, hogy nem romlott a verseny végére, de talán nem volt olyan drasztikus.
Az első kört lazán kezdtem, jó erőben is éreztem magam. Elég hamar jött az első meglepi, ugyanis a verseny előtti napon a pálya távolabbi részén ki volt táblázva egy visszafordító egy domb alján, hogy ott fordul a 4 kilométeres kör. Gyanús is volt, mert lemértük, és csak 3,7 kilométer volt így a kör, tehát azzal a dombbal pont meg lett volna a 4 kilométer. Viszont mivel ki volt táblázva, elkönyveltük, hogy akkor azt a dombot nem kell megmászni. A versenyen viszont már az emelkedő tetején volt a visszafordító, ami így plusz egy emelkedőt jelentett körönként.
Ahogy csúsztunk le erről az emelkedőről, volt egy neccesebb kanyar, amibe nagy sebességgel érkeztünk és ezért ki volt farolva. A gond csak az volt, hogy álltak ott rendezők, akik néha lapátolták a havat. Ez alapvetően jó dolog, csak sose tudtam emiatt, hogy éppen mire számítsak a leejtő végén. Lesz lapátolva hó vagy ki lesz farolva? Így azért az ember nem meri teljes sebességgel beleengedni magát, mert ha szét van cseszve, akkor nagy esés lehet a vége. Néhány kör után persze nem annyira érdekelt már, lesz, ami lesz alapon engedtem.
Az első lövészethez jó állapotban értem és egyszer sem hibáztam. Még én is meglepődtem, olyan jó kedvvel indultam neki a második körnek. Tartottam az első körben megválasztott ritmust, szerencsére nem fáradtam nagyon, volt még tartalék.
Állva viszont hármat hibáztam, de még így sem álltam annyira rosszul. A harmadik kör is lement rendben, néha már próbálgattam belegyorsítani és felvenni mások ritmusát, ami szerencsére viszonylag könnyedén ment.
Fekve két hiba, ráadásul egyet a végén pluszba kellett rátöltenem, mert kidobott egy lőszert közben a fegyver. Összesen öt hibával még volt kedvem futni, úgyhogy tartottam a korábbi tempót.
Állva sajnos ismét hármat hibáztam, de ki akartam futni magam a végén. Nem volt nagy behalás, úgyhogy tudtam nyomni.
Összesen 8 hibával a 126. helyen végeztem. Ez a verseny is messze volt még az elvárásaimtól, de legalább már jó irányba mozdult el a fizikai teljesítményem és a lövészetem is. A sebesség miatt élvezetes is volt, és nem voltam meghalva a végére, kezdek visszaszokni a versenyzéshez.
Képek: Golden Goat Production