Mivel a csapból is ez folyik, nem fogok írni az elfuserált 2020-as évről, elmaradt versenyekről, bizonytalanságról. Pedig egyszerűbb lenne mindezekre fogni a motivációm igen erős amplitúdóval való ingadozását. Nekem 2020 talán túlságosan is szélsőséges volt; egyrészről minden összejött, amit magánéletben, munkában valaha álmodtam, sporttal való kontextusában is megnyilvánulva örök életre bevésődött élményeket okozva, másrészről voltak - hosszú - hetek, amikor gépiesen, mereven vettem fel a futócipőt, csatoltam lécet egy adott határozott okkal és céllal. Az ok az volt, hogy új nap virradt, indulni kell, a cél pedig, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Dühítő bevallani, de hiába az óriási lehetőség és ajándék, hogy idén is rengeteget edzettem az Alpokban, hiába hat meg több év után is a hegyek látványa minden egyes nap – edzeni mégis sokszor mocsok nehéz volt elindulni.
Hogy mi az oka annak, hogy mégis különösebb cél nélkül, teljesen hobbisportolóként végigedzettem a 2020-at, miért mentem ki az esőben, sárban, fagyban vagy akár a verőfényes napsütésben is akkor, amikor semmi kedvem nem volt?
- ki az, aki megbánta, hogy elment futni, miután hazaért? Amíg a futócipőt lerúgva jó érzés tölt el, hogy elmentem és megcsináltam a napi penzumot, eltekintve attól, hogy mi a tempó, táv, szint, addig csinálom.
- ahogy minden kapcsolatban, a sporttal való kapcsolatban is vannak hullámvölgyek. De ahogy a párkapcsolatban is tudatosan tenni kell azért, hogy az sok-sok év után is jól működjön, úgy a sportban is. Ha visszagondolok az egész évre, az eredő pozitív. Közhelyes, de amíg ki tudsz venni legalább annyit mint amit beletettél, miért ne csinálnád? …és vettem ki bőven 2020-ban is.
Talán ez a fura év tette velem, talán nem – de nekem 2020 sok mindenről szólt, de a versenyzésről legkevésbé sem. Itt nem csak az elmaradt versenyek miatti hiányt értem: magammal sem versenyeztem egész évben – egy kezemen meg tudom számolni azokat az edzéseket, amibe teljes lényemmel belettem magam a számok bűvöletében. (Ezek is szinte kizárólag rövid, vertikál „házibajnokságok” voltak túrasível és futva.) Persze nem leszek álszent: tegye fel a kezét, aki Stravát használva (főleg előfizetőként…) nem nézegeti a számokat, még akkor is, ha úgy véli a számok önmagukban nem mondanak semmit… Nos, ha a számokat nézzük, az én esetemben semmi érdekes nem történt… Idén is körülbelül annyi órát töltöttem edzéssel mint korábban, ami pozitív, hogy valamivel több szintet mászva – aminek persze fő oka az idei rekord mennyiségű túrasí volt. 484 óra sport és 140.285 méter szint. A számok mögött mégis ott van megannyi szélsőséges érzelem, ami még többé tett 2020-ban.
Íme pár kép, ami számomra felejthetetlenné tette 2020-as sportolást is.
1. Immár második éve, hogy szinte egész szezonban túrasízek is – kezdve az első havazástól, egészen a rövidnadrágos időig.
2. Klettersteig – meseszép helyeken
3. A legszebb futóútvonalak 2020-ban
4. Hochwurzen vertikál házibajnokság pályacsúcs a szezonban enyém lett végül 😊 – azon kevés futás, amibe beletettem magam (2,6 km 576 m+, 34:30)
5. Torlauf Dachstein– az egyetlen hivatalos verseny idén, imádnivaló pályán (beszámoló ITT)
6. …és persze a sok klasszikus hazai pálya
