2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Nedjalkov Balázs idei 100 Miles of Istria-ja

Nedjalkov Balázs idei 100 Miles of Istria-ja

2018.04.14.
Nedjalkov Balázs ultrafutó, Dynafit nagykövetünk a hétvégén a 100 Miles of Istria terepfutó verseny Green távján indult. Edzői utasítások, pulzuskontroll: középpontban az önfegyelem!

Nedjalkov Balázs idei 100 Miles of Istria-ja


"100 miles of Istria: Green táv

2. Jedi lecke: Az önfegyelem!

 

Hogy jött az Istria Trail? Hát úgy, hogy tavaly megnyertem az MSTSZ rövidtávú bajnokságát és ez volt az ajándék. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy ilyen van Magyarországon és nagyon hálás vagyok érte a Magyar Túrasport és Terepfutó Szövetségnek. Vártam is a versenyt, de tartottam is tőle, hiszen a terepfutó „karrierem” egyetlen feladott versenye az Istria Trail 100 mérföldese volt 2016-ban egy makacs sípcsont csonthártyagyulladás miatt. Igaz, ez csak 67km, de sose lehet tudni.

 

Csütörtökön indultunk Umag-ba, mivel Gyurkó Peti csapattársam a 100 mérföldön indult és így neki is volt egy nyugodt éjszakája a verseny helyszínén. Négyen utaztunk: Bea, Peti és Banán, kora délután meg is érkeztünk. Petin már érezhető volt a teher, hiszen Ő pénteken délután rajtolt. Nekem egyszerűbb volt, mert nem volt nagy tétje a versenynek, hiszen edzőversenyként került be a naptárba. Már aznap átmentünk a versenyközpontba, mert kíváncsiak voltunk az expóra, ahol a legnevesebb Magyar versenynek, az UTH-nak is volt standja. A színvonalas versenyközpont és expó kárpótolta az embert, hogy már nem tengerparton van a központ.

 

 

A rajtszám átvételnél kígyózott a sor, de mi szerencsére péntekre terveztük az átvételt. Körbe néztünk, csináltunk pár fotót és lementünk sétálni a tengerpartra. Másnap reggel Bea és Peti elmentek futni én meg addig Banánnal eveztem egy órát a napfelkeltében. Hihetetlenül megnyugtató szezonon kívül, egy ilyen üdülővároska. Csak futókkal, pár turistával és a helyi emberekkel találkozol ilyenkor. Mindig jobban szerettem a szezon előtti és utáni nyaralásokat. Mivel az Istria Trail-t Bélával edzésként kezeltük, így én az egészet nyaralásként fogtam fel. Reggeli után átvettük a rajtcsomagokat, aztán a szálláson összepakoltunk, ettünk egyet és levittük Petit a buszhoz, elvileg itt lett volna egy össznépi Magyar csapatfotó, de nem jött el mindenki.



Petit felraktuk a buszra és irány a tengerpart, olyan jó idő volt, hogy konkrétan megégett a kezem, még szerencse, hogy hoztam sport napkrémet. Hármasban megnéztük a naplementét és elmentünk haza vacsizni’ és összepakolni a versenyre a cuccom. Gondoltam, ha már nem versenyezhetek, akkor ez tökéletes alaklom lesz az új 2018-as Dynafit cuccaim tesztjére, a Dynafit Ultra Pro cipőre, Dynafit Vertical 4 hátizsákra és az új Dynafit Vertical Pro botra. A többi a már jól bevált, szokásos szerelés: MMT csapatmez, Runnabe sapi’, Compressport Istria Trail szár, Compressport Free Belt pro bottartós öv és a Transalper Light Dyna-strech short.

 

 

Reggel 5-kor az óra csörgött, persze én már ébren vártam, gyors reggeli, öltözködés és irány Buzet. Útközben a Bélától kapott instrukciók jártak a fejemben: „Istria Trail 66km 2500m szint lazán 147-155p. A lejtőkön, síkon közel a zóna aljához, emelkedőkön a zóna tetejéhez. Mivel nem célverseny, csak egy lendületes jó érzésű futás a cél. Ha sikerül a könnyű intenzitás mellé egy jól összerakott frissítéssel végigmenni, akkor gyorsan ki fogod tudni pihenni.” Tehát ÖNFEGYELEM, nincs elfutás és nincs versenyzés! Az órára az útvonal feltöltve, pulzusriasztás beállítva, kilométer-riasztás kikapcsolva, zsák tele géllel, tehát minden adott, hogy teljesítsem a feladatot. A rajtnál összefutottunk Vajda Anitával, Bakonyi Andrással és Szocsevka Gabival a Bakony Trail Team képviselőjével. A rajt előtti feszültségoldó beszélgetésekből kiderült, ki miért jött. Én mondtam, hogy a Béla terve szerint kb. 7 órára számítok. Aztán egy pár kép, egy simi’ Banánnak, egy csók Beának és RAJT!

 

 

Egy aszfaltos lefelével kezdődött a szakasz, de az óra egyből csippant, hogy lassíts, Balázs!!! Bakonyi András mellém csapódott és próbált beszélgetni, de én nem voltam a legbeszélgetősebb’ hangulatomban. Szerettem volna a Jedi feladatommal foglalkozni, gyönyörködni a tájban, kikapcsolni és nem foglalkozni a többiekkel. András néha előre ment, néha megvárt, egyszer még egy pataknál meg is állt, hogy segítsen átkelni. Érdekes, hogy én, aki szeretek emberekkel együtt futni, most valahogy idegesített a dolog. De szerencsére 10km környékén kiderült, hogy nem egy lesz a tempónk, így szét is váltunk. A 2. ellenőrzőponton raktam össze, hogy a mai feladatom annyi lesz, hogy összekötöm futással azokat a pontokat, ahol Gyurkó Petinek segítettünk 2016-ban. Tetszett a kirándulás, szépen haladtam, az idő egyre melegebb lett, de én figyeltem a folyadékra, sótabira’ és az evésre. Kb. a fele környékén hívtam fel Beát, hogy ne aggódjon, minden rendben van velem. Bea mondta, hogy a 35 hely környékén vagyok. De engem ez most nem érdekelt, hiszen ÖNFEGYELEM van, még arra se néztem rá, hogy milyen átlaggal haladok, és hogy mennyi szint van még vissza. Aztán elkezdte meghozni a gyümölcsét a lassú kezdés, szépen kezdetem utolérni az embereket, na ilyen se nagyon szokott történni velem. Ilyenkor nagyon nehéz visszafogni magát az embernek, hogy ne kezdjen bele a tempó emelésébe, hiszen folyamatosan bukkantak elő az emberek és én is jó erőben éreztem magam. Közben próbálgattam az új táskám, hogy milyen az új bottartó rajta, minden emelkedő után máshova tettem el a botom, néha a Compressport övbe, néha a Dynafit zsákom oldalsótartójába és néha a zsák hátsó tartójába, de néha észre se vettem, hogy ott maradt a kezembe, mert olyan könnyű. Ahogy fogytak a kilométerek, úgy lettünk egyre nagyobb barátok az új Dynafit ultra cipőmmel. Pacifista vagyok, így nem szeretem a tankokat, a tavalyi ultra cipő, nekem egy tankra hasonlított, na de az idei már inkább csak egy tankocskára, aminek jó a csillapítása és pontosan illik a lábamra. Szóval lehettek köves és aszfaltos szakaszok, a cipő nagyon jól viselkedett. Szokásos módon annyira el voltam foglalva a gondolataimmal, hogy arra lettem figyelmes, hogy mindjárt vége a versenynek. Itt az utolsó frissítőpont, gyors kulacs-töltés, egy darab banán és már csak 10-en pár kilométer. A pont után hívtam Beát, hogy kb 1-1,5h és bent vagyok a célban, erre Ő mondta, hogy a 10. helyen állok. Na, ez rendesen meglepett! Fura volt, edzőverseny, kirándulás? Én meg a 10.? De mondtam magamnak, BALÁZS, ÖNFEGYEELEM, nincs versenyzés! Azt mondta mindenki, hogy az utolsó szakasz egy nagyon unalmas lefelé, de én nem így éltem meg és közben elhaladtam egy újabb „Green” távos mellett, de szigorúan figyeltem pulzusra, annyira, hogy a cél előtt 3km-rel utolértem a 8. helyen futót, de Ő egy picit emelt a tempón és akkor jött is a csippanás, NedyBali meg visszavett. A célban Bea, Peti és Banán várt, én boldogan és új tapasztalatokkal robogtam be a 9. helyre 7:09-es idővel.

 

 

Fura volt, hogy nem vagyok meghalva, nem lett izomlázam. Ez tényleg egy jó kis edzés volt. Később Béla mondta, hogy azért a végén emelhettem volna a tempón, de én nem bántam, hiszen a 8. hellyel se lettem volna semmivel sem előrébb. A lecke tanulsága, hogy van értelme az önfegyelemnek! Ha magamtól mentem volna, akkor a felénél a 12. vagyok, a célban meg kb. a 20.

 

 

A következő versenyem a Kozara Ultra Trail 103km-es távja lesz, az első idei 100as. Már nagyon várom."            

További cikkek:

Túra
127 km és 6660 m szintemelkedés a Tengeri Alpokban
2023.02.15.
Az Alpin Team február első hétvégéjén tartotta a szokásos edzőtáborát Monaco-ban, illetve a francia Riviéra hegyvidékén. Munkatársunk, Kovács Józsi a futó szekciót képviselte. ...
Túra
114 km gyönyörűség: Ultrabalaton Trail
2022.10.26.
Munkatársunk, Kovács Józsi a 10. helyen futott be az Ultrabalaton Hegyestű Trail terepfutó versenyen, ahol 114 km-t és 2100 méter szintemelkedést kellett leküzdeni a futóknak ...
Túra
Volt egyszer egy Beac Maxi
2022.09.16.
Munkatársunk, Kovács Józsi egy klasszikus teljesítménytúrán járt a hétvégén. A terepfutó versenyzés előtt, hazánkban a természetet kedvelő futók ilyen TT-ken edzettek ...
SpiderClub Airborne