Less Nándor MSTSZ 4. forduló - Nedjalkov Balázs beszámolója

Less Nándor MSTSZ 4. forduló - Nedjalkov Balázs beszámolója

2017.10.24.
Nedjalkov Balázs, ultrafutó Dynafit nagykövetünk a hétvégén részt vett a Magyar Túrasport és Terepfutó Szövetség rövidtávú terepfutó versenysorozatának 4. fordulóján. A Less Nándor, magyar tájfutónak emléket állító futamról készített beszámolót lejjebb gördítve olvashatjátok.

Less Nándor MSTSZ 4. forduló - Nedjalkov Balázs beszámolója

"Less Nándor MSTSZ 4. forduló (fuss barátokkal)
2017-ben beneveztem a Magyar Túrasport és Terepfutó Szövetség 4 fordulóból álló rövidtávú terepfutó bajnokságára! A bajnokság első futama a Bükki Hard volt, ezt a versenyt óvatos tempóban Medgyessy Geri barátommal beszélgetve együtt futottuk végig, mivel pont egy apróbb sérülés után voltam. A bajnokságon indulók közül Gyurkó Peti után a 2. helyen értem célba. A 2. futamot , a Primavera Trail-t Romániában rendezték Kohán Balázsék. Nagyon jól szervezett verseny volt, Gyurkó Petivel futottam együtt, de Peti erősebbnek bizonyult, így itt is a 2. hely lett az enyém. Egy kis szünet után, nyáron folytatódott a bajnokság a Kazinczy 200 betétfutamával, a Szalánccal. Itt újra egy baráti beszélgetős futás jött Gyurkó úrral és osztott első hely. Az utolsó futamot nagyon vártam, hiszen 2014-ben a Less Nándor volt életem első terepversenye és egyben az első ultrám is. Sok jó emléket őriztem erről a versenyről, hiszen gyönyörű az őszi Bükk és én itt eddig még csak tavasszal voltam bringás maratonon. Szinte minden percére emlékszem az utazásnak és a versenynek is. Sajnos erre a futamra nem tudott eljönni Peti, (aki eddig vezette a bajnokságot) mert a Skyrunning Európa bajnokságon futott. Így már elég nagy volt az esélyem, hogy én nyerem a bajnokságot.  Négyen indultunk az egyesületből a versenyen, Anita csak szombaton jött, mi (barátnőm Bea és Cili) már pénteken felmentünk a Bükkbe, hogy pihenten állhassunk szombaton a rajthoz.    

Szombaton a reggeli után átmentünk Cserépfaluba, a verseny helyszínére. Itt a kis csapatunk már kiegészült Anitával és a rajtszám átvételt követően elindultunk együtt a hosszútáv rajtjára. Útközben egyszer csak leszólított Horváth Attila, akivel sokat versenyeztünk együtt bringás koromban. Nagyon megörültem neki, hiszen kb. egy tempóban futunk (igaz szerinte én jobb vagyok). A rajt előtt elkészült a szokásos csapatfotó és én még próbáltam pár tanáccsal ellátni Beát, hiszen neki ez volt élete első terepversenye. Aztán eljött a rajt, én az első sorból indultam és rögtön el is kezdtem vezetni a mezőnyt. Az erdőhöz érve egy 4 fős boly alakult ki (2 helyi, Attila és én). Szépen egymást váltogatva haladtunk Ódorvárig, itt van az első komolyabb mászás. Ezen a mászáson Attilával egy picit elléptünk, így kettészakadt a négyesünk. Ekkor kezdődött az újabb „fuss barátokkal projekt”, valahogy ebben a szép őszi erdőben egyikünknek se jutott eszébe, hogy nagy versenybe kezdjen, hanem inkább egy folyamatos erős tempót diktálva, jókat beszélgetve haladtunk pontról pontra. Így könnyen telt az idő, szinte észre se vettük, hogy már 50km-t futottunk, csak abból, hogy megérkeztünk Kohán Balázsék pontjára.

A ponton az egyik lány megkérdezte, hogy ez a tempó amivel megyünk, az ilyen erős túrázós? Itt kb. 51km-nél tartottunk 1800m szinttel a lábunkba és 5órája futottunk, én ezt azért inkább futásnak nevezném. Pár falat után indultunk is tovább, még egy Ódorvár és egy kisebb mászás választott el a céltól. Valahogy annyira jó volt Attilával futni, hogy pikk-pakk Ódorváron találtuk magunkat, dugóka, kóla, ropi, egy kis nyújtás és mehet tovább a sztorizgatás. A 2014-es versenyen elég mély nyomot hagyott bennem, hogy az utolsó emelkedőnél az egy nyomsávos mászásnál pont elkaptam egy gyerekcsoportot. Na, ez most sem volt máshogy, de Attila ügyesen jelezte nekik, hogy mi futók vagyunk és haladnánk, ők félreálltak mi meg futottunk a cél felé. Kb. 2km lehetett vissza, a tempót fokoztuk, de nem azért, hogy lenyomjuk egymást. Valahogy mind a kettőnknek ez esett jó. A célba együtt értünk be, ahol barátnőm Bea fogadott minket, aki ennek köszönhetően lekéste a saját eredményhirdetését. Én csippantottam  először, de ez egy osztott első hely volt, olyan fuss barátokkal stílusban. Köszönöm Attilának a társaságát,  nagyon jól éreztem magam vele. Ennek a győzelemnek köszönhetően megnyertem az MSTSZ bajnokságot, ami azt jelenti, hogy nyertem egy nevezést a 2018-as Istria Trail Green (68km) távjára. A csapatból mindenki jól teljesített, Bea a rövidtávon 4., Anita a hosszún kategória 1. Cili pedig kategória 3. lett. 

     

Örülök, hogy nem kellett kimaxolnom magam, de a Garmin Fenix3 órámnak méltó búcsúversenye volt, hiszen már a Garmin.hu csapatát is erősítem és így a Piros85-ön már az új Fenix5X fogja a helyes utat mutatni.  Viszont nagyon jó alkalom volt, hogy egy közel olyan hosszú versenyen, mint a Piros, kipróbáljam a Dynafit Feline Vertical Pro-t. Ez az eddigi leggyorsabb terepcipőm, egy nagyon könnyű versenycipő és most bizonyított, hogy ilyen távon is kényelmes! Remélem nem sértődnek meg a rendezők, hogy rózsaszín és zöld a cipő és Compressport kompressziós szárban indulok, nem pirosban!"       /Nedjalkov Balázs/  

  

További cikkek:

Túra
Bringától a Mátrabérc Trail-ig
2023.04.29.
Hogyan is alakult a szikrától a teljesítésig?! ...
Túra
Dynafit Sky 6 futómellény - teszt
2022.09.14.
Egyik kedves vevőnk megosztotta tapasztalatait a Dynafit új kiadású futómellénnyel, a Sky 6-tal. Vizi Viki élményeit olvashatjátok. ...
Túra
Dynafit Elevation GTX héjkabát - téli teszt
2021.02.15.
Egy kedves, Bakonyban élő barátunk fogalmazta meg gondolatait a Dynafit Elevation héjkabáttal elkövetett első, téli terepfutása kapcsán. ...
SpiderClub Airborne