2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Kovács Józsi a Garmin WTF Buda terep sprinttávját választotta

Kovács Józsi a Garmin WTF Buda terep sprinttávját választotta

2019.10.09.
Dynafit nagykövetünk a Garmin WTF Buda Terep M távján 7. helyezést ért el.

Kovács Józsi a Garmin WTF Buda terep sprinttávját választotta

Még egy hónap van az idei versenyszezonomból, és ennek elejére egy sprinttávot terveztem be, ráadásul hazai pályán. Ezeket az ösvényeket már annyiszor futottam be, hogy csukott szemmel is végig tudnék menni rajtuk.

 

Bár sejtettem, hogy erős lesz a mezőny, azért előrefurakodtam a rajtnál, hátha mégis terem nekem is babér. :) Egy hatos kis bolyban lőttünk ki a tömegből, és már a rövid, aszfaltos szakaszon is volt egy kis bizonytalanság. Ugyanis a track-útvonal már eggyel hamarabb jelezte a letérőt, viszont ott nem láttunk szalagot. Aztán szerencsére óvatosan tovább futva megláttuk a kézzel-lábbal jelző rendezőt: csak ott kell lefordulni.

 

 

Feszes tempóval indultunk neki a terepnek. Ennek ellenére a két első leányzó a fizika törvényeit meghazudtolva, szabályosan elrepült mellettem. Mivel már a laktátküszöböt rég átléptem, úgy döntöttem, hogy a biztos halál helyett inkább visszaveszek, és elengedem az élen vágtázókat, jó lesz nekem a 6. hely is.

 

 

Alig telt el néhány perc, és utol értük a 6 perccel korábban rajtoló L táv végét. Hát annyira nem voltam boldog. A kedvenc sárga jelzésemen kerültük a János-hegyet, és éppen a laktanya melletti egynyomsávos ösvényen komoly tömegbe érkeztem. Itt vannak olyan részek, ahol ha akarnak sem tudnak elengedni, legalábbis úgy nem, hogy egyikünknek se kelljen lassítani. Aztán végre jött a piros sáv, ahol kényelmesen lehetett előzni.

 

Makkosmárián volt az első frissítőpont, ahol persze lassítás nélkül tovább robogtam, és innentől megszűnt a tömeg. Nem láttam az előttem futót, és egyelőre mögöttem se követelte senki sem a helyemet. Viszont tudtam, hogy itt nagyjából 3 kilométeres szigorúan monoton emelkedő következik, az elmém rögtön ellenem fordult: Minek kínozod magad ezekkel a rövid versenyekkel, csak itt zihálsz, mint egy kutya, és húzod magad után a tüdődet?!?! A kezdődő belső vitát gyorsan rövidre zártam a szokásos válasszal: Ezek a tapasztalatok szükségesek ahhoz, hogy javuljak a saját utamon, a terep-ultrákon.

 

Egy kicsit visszább vettem a tempót, nem akartam már nagyon 160 feletti pulzussal kapaszkodni. Ennek viszont meg lett az eredménye: az Erzsébet-kilátóig utolért egy sporttárs. A lépcsőig már együtt futottunk. Ezt egy felesleges kitérőnek éreztem, nyilván a fotózás kedvéért kellett felkocognunk a lépcsőn, viszont most a fotós két hölggyel volt éppen elfoglalva, akikkel különböző pózokban fotósorozatot készített. :)

 

 

Következett a piros szerpentin lefelé, ahol a versenytárs nagyon óvatosan haladt, így már az első kanyarban elsöpörtem mellette. Nem volt mese, be kellett gyújtanom a rakétákat, ha annyi előnyt akartam szerezni, hogy a végén a spori már ne okozzon meglepetést. Nagyon jól ment a lefele zúzás, az Ultra Pro értette a dolgát, fogta a köves talajt rendesen. Szigorúan követtem a szalagozást, úgy éreztem, hogy még sosem jöttem le itt ilyen gyorsan. Ezt a Strava is megerősítette.

 

A hosszú egyenesben és az utolsó szerpentin ágban is visszanéztem, és nem láttam követőmet. Éppen tudatosítottam magamban, hogy ezt az ereszkedést milyen jól abszolváltam, amikor hirtelen emberem ellépett mellettem. Vagy talált egy rövidebb utat le a hegyről, vagy a teleportálás a szuper-ereje. :)

 

 

A célegyenesben már olyan előnyre tett szert, hogy nem bírtam követni, így elúszott a 6. helyem, de a 7. is tökéletesen megfelelő. 1:04 kellett a 11,5 km-hez és 380 m szinthez. Kicsit visszafogott futás volt, a kondícióm szépen kitartott, viszont a jobb achillesem némileg megsínylette a kalandot, a végén fájdalmasan nyafogott, a lefelék nem tetszettek neki. Reményeim szerint hamar rendbe jön, mert a következő szombaton irány a Bükk, és a Less Nándor Nomád Terepfutás. Na,azt nagyon várom. :)

További cikkek:

Túra
Kovács Józsiék a Dél-Bükkbe utaztak a Nomád terepfutásra
2019.10.15.
Dynafit nagykövetünk holtversenyben 4. helyezést ért el a Less Nándor emléktúrák és Nomád terepfutáson. ...
Túra
Büki Ádám másodikként ért célba a Garmin WTF Buda terepfutó versenyen
2019.10.11.
Dynafit nagykövetünk második helyezést ért el a Garmin WTF Buda terepfutó verseny 21 kilométeres távján. ...
Túra
Büki Ádám ezüstérmet nyert a Nyári Biatlon Országos Bajnokságon
2019.09.25.
Dynafit nagykövetünk 37 másodperccel lemaradva az első helyről, a második legjobb időt futotta a Nyári Biatlon Országos Bajnokságon. ...
SpiderClub Airborne