2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Eksztázisból büntetőkörök, büntetőkörökből eksztázis - Motiváció Nagy Sárától

Eksztázisból büntetőkörök, büntetőkörökből eksztázis - Motiváció Nagy Sárától

2019.02.10.
A gyerekek ösztönösen imádnak futni. Mert tudják, hogy futni boldogság, eksztázis. Aztán valahogy szépen kineveljük belőlük. „Ne rohangálj, mert elesel!” Testnevelés órán jönnek a büntetőkörök. A futás végül valami nagyon rossz dolog lesz, büntetéssé válik. Megvan, amikor a tanár nem néz oda, és lecsaljuk a köröket? Közösen, az egész osztály összekacsintva. Az a ciki, ha valaki becsülettel lefutja a penzumot. Futni nem lesz menő, csak a stréber fut.

Eksztázisból büntetőkörök, büntetőkörökből eksztázis - Motiváció Nagy Sárától

Telnek az évek, felnőttként különböző célokkal („idén lefogyok”, „na most van elegem abból, hogy ilyen puhány vagyok, kifulladok, ha a csak a másodikra kell fellépcsőzni”) sokan eldöntik, ha már annyira divat lett a kocogás, ők is kipróbálják.

Futócipő felhúz és jön a csalódás. Hosszú évek tespedése után mégis hogy a fenében lenne jó az állóképességünk? Persze, hogy pillanatok alatt kifulladunk. Egy-két próbálkozás után nyugtázzuk: ez nem nekünk való, jól emlékszem a tesiórákról, a futás szívás. Sajnos a próbálkozók többsége ennél a pontál feladja. Azok, akik pár hónap „szívás” után sem adják fel, megtapasztalják újra a csodát, amit gyerekként. Hogy mozogni, futni boldogság, eksztázis. A „feladók” pedig nézik a Facebook, Insta posztokat a boldog futókról és 1. úgy vélik a közösségi médiában mindenki hazudik, a mosoly csak az internetnek szól, 2. nyugtázzák, hogy ezek az izzadtan vigyorgók valószínű ufók, de minimum nem normálisok.

A kutyák is olyanok mint a gyerekek - élvezik a futást

Pedig ahogy az állóképesség, ahogy a szív-, érrendszer és velük együtt az izmok fejlődnek, a futás már nem merít ki, hanem feltölt. Soha nem felejtem az élményt, amikor Fenyőgyöngyétől az Árpád kilátóhoz először futottam fel alacsony célpulzussal. Először csak tempósan sétáltam és belefutottam, aztán már futottam és csak belesétáltam. Volt, hogy végig futottam, de mire felértem ziláltam. Aztán egyszer eljött a pillanat, hogy kellemesen felkocogva, alacsony pulzussal jutottam fel. Ott, akkor kristálytisztán és egyértelműen jól mérhető volt a fejlődés.

Csodálatos érzés megtapasztani, ahogy a szervezet egyre többre és többre képes, korábban elképzelhetetlen távok szinte a komfortzónánk részévé válnak. Emlékszem, amikor először jött szembe velem az Ultra Trail Hungary mint verseny. 55 kilométert futni? Én arra soha nem lennék képes. Annyira jó lett a verseny promó videója, hogy ezerszer megnéztem. 2014 őszén befészkelte magát az agyamba a maratoni távok feletti terepfutás mint fogalom. 2018-ra végül már az edzőversenyeim távja volt terepen 50-60 km. 

UTH-n felérni a Vadálló-kövekhez

Igen, pár éve én is elfáradtam 5 km kocogás után. Nem, nem mindig van napsütés, lágy szellő és vigyorogva futás. A napi edzések többsége nagyjából ugyanolyan, elmegy kategória. Több éves futómúlttal a hátam mögött is egy héten 1-2 edzésen van boldog futómámor, igazi flow-t sokszor csak rövid időre élek át több órás futás alatt. Az akár órákig tartó flow igazi ritka kincs. Igazi egységélmény, a felfoghatatlan Tökéletességben? Egy kezemen meg tudom számolni hány ilyen élményen volt, pedig ez az élmény motivál abban igazán, hogy futócipőt húzzak minden nap. Sok ezer kilométer van a lábamban és csak kevés ilyen élményem. Megéri? Gondolkodás nélkül azt mondom, igen. Igen, ehhez át kell élni azt is, hogy a futás bizony szívás is.

Ültem már órákat a kanapén futócuccban az órát bámulva, az előszobában a színes Dynafit cipőm minden színárnyalatát gondosan átvizsgálva, hogy most aztán már nagyon el kellene indulni. Untam már sokszor edzést, csak túl akartam rajta lenni. Futottam rengetegszer hasfájással, szédelegve, hányingerrel, „muszájból”, görcsösen, utálva az egészet. De mindig fejlődtem. Vagy fizikális vagy mentális síkon, de a futás mindig fejleszt.

A napi sportnak midig van szívás oldala. Rengeteg lemondást, kitartást követel. Sokszor fáj. De a cserébe kapottak megfizethetetlenek. Nem, nem csak arra gondolok, hogy izmosabbak, energikusabbak, kitartóbbak leszünk. Sport közben más lesz a friss levegő illata. Sokdimenziós lesz az erdő. A sós izzadság íze mint egy kedvenc süteményé. Aki azt mondja, hogy a víz színtelen, szagtalan még nem ivott egy hűs pohár vizet egy tikkasztó edzés után. Ha egy hegyre autóval mész fel és szétnézel mit látsz? Szép a kilátás, fényképezel párat és mész tovább. Ha saját erődből jutsz fel, sokszor órákon át tartó futással, amikor végre felérsz, lüktet a panoráma. Igen, még fényképet is csinálsz, aztán otthon konstatálod, hogy a kép picit sem adja vissza az átélteket. De ott, annak a pillanatnak az emléke, ahogy lüktető szívvel, ziláló légzéssel szétnézel a hegycsúcson; örökre beépül.

A Tökéletes Flow-t átélni ritkaság. Mi kell hozzá? Rengetegszer fel kell húzni azt a futócipőt… Irány mozogni, futni!

Nem adja vissza a kép. Ennél is szebb a táj, ha saját erődből érsz fel

További cikkek:

Túra
Büki Ádám befutott az első 30-ba a Téli Universiadén
2019.03.15.
Az egyéni és a sprint verseny nem hozta meg Ádám számára a várt eredményt, azonban az üldözéses versenyen sikerült az első 30-ban végeznie. ...
Túra
Michtiov Emese csatlakozott Dynafit csapatunkhoz
2019.03.12.
Terepfutó csapatunk Emesével bővült, aki egy kihagyás után ismét a terepen rója a kilométereket. ...
Túra
Büki Ádám a biatlon Európabajnokságon
2019.02.26.
Már közeleg a terepfutó szezon, Dynafit nagykövetünknek azonban még javában tart a téli versenyszezon. ...
SpiderClub Airborne