2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Egy hétvége alatt két versenyen vett részt Michtiov Emese

Egy hétvége alatt két versenyen vett részt Michtiov Emese

2021.07.06.
Dynafit nagykövetünk szombaton a Trail Zone Gaja, vasárnap pedig a Nyúlcipőbolt Börzsöny Trail terepfutó versenyen vett részt.

Egy hétvége alatt két versenyen vett részt Michtiov Emese

 

Egy hétvége alatt két verseny?!  Ezt az őrültséget! Mentségemre szóljon, hogy mindkettőre meghívást kaptam, ezúton is hatalmas köszönet érte, mert kihúzott egy poszt sérülés traumából.

Mint utóbb kiderült ez a duplázás nem volt haszontalan, sem elviselhetetlenül fárasztó. Még akkor sem, ha az ország két különböző szegletére kellett menni érte. A történet egy hónappal korábbra nyúlik vissza, hiszen azóta edzek célirányosan. Immár pulzuskontrollal, alacsony és közepes intenzitású regeneráló futásokkal. Köszönöm Kovács Józsinak a tanácsokat és az ebben való segítséget. Tényleg el voltam kendővé, mint a Gyulai májas.

 

 

Elérkezett a szombat a Trail Zone Gaja versenye, ahol a közepes távot mertem bekockáztatni, a hosszú helyett. Bodajkon idén a versenyközpont a focipályához került a két évvel ezelőtti Gaja Völgyi Tájcentrumtól eltérő módon és az útvonal is változott. A telekocsis lejutás szervezése közben, Gordon Camezuli jóvoltából egy csapat különböző nemzetiségű külföldi Magyarországon élő kiváló futó és Kata társaságába keveredtem, és ráadásként együtt melegítettünk Berényi Ildikóval (immár személyes ismeretséget is kötve).

 

 

 A mi rajtunk - egyedi biciklis felvezetéssel - közvetlenül a 20 kilométeres táv után pár perccel volt. Egy rövid városi aszfalt után a sípálya emelkedőjén már hiába váltottam tempós sétára, - mert a feladat az volt, hogy „ne versenyezz!” - a pulzusom a meleg és a bemelegítő repülőfutások közben már felszökött, mint a higanyszál. Még a mezőn is küzdöttem, hogy lassabban haladjak, de nem is éreztem kirobbanó erőt, amihez a kanyar utáni szembeszél is adott némi iránymutatást. 

 

 

Befordultunk a hűs fák ölelésébe és haladtunk tovább a Székesfehérvár 1000 éves fennállását szimbolizáló és a Gaja-patakot tápláló Alba Regia forrás felé. Átfutottunk a még mindig mesebeli kanyargós Gaja-völgyön. Innen már nem volt annyira távol a cél, próbáltam beérni az 500 méterrel előttem haladó harmadik lányt, de esélytelennek éreztem. Nem is lett volna okos itt vitézkedni, hiszen másnap is várt rám egy edzésnek szánt terepverseny. De volt még hátra néhány kilométer, nem is sejtettük, hogy a késő bronzkori halomsírok, mennyi történetet őríznek és csak elsuhantunk mellettük. 

 

 

A hídon átfutva láthattuk a patak mellett elnyújtózva a néphagyomány által Ádám és Éva fájának elnevezett két összenőtt példányból álló faóriást. A sok vitát kiváltó ma már a Kajmáti-Köfejtó által teljesen elpusztított Varjúvárat is érintette az útvonalunk. Mennyi mindent mesélhetne fű, fa, virág vagy egy szikla nekünk elmúlt korokról, ha meghallhatnánk. 

Nagyon élveztem ezt a pályát és hogy végre együtt lehettem hasonló őrültekkel, a szervezés is csillagos ötös volt. 

 

 

Szombat délután igyekeztem pihenni és nem bepótolni mindent, ami a héten kimaradt. Másnap frissen keltem a várva-várt Nyúlcipóbolt Börzsöny Trail napján, majd hamar felkaptam útitársaimat is: egy katalán születésű egyetemi tanárt és egy turista párt. Carles a hosszún indult, Anikónak pedig az első terepversenye volt az S távon, a párja pedig elkísérte. Azt is megtudtam, hogy a leggyorsabb maratoni pálya Valenciában van. 

Szerencse, hogy időben érkeztünk, mert a versenyközpont most – el is kapott a nosztalgia, hogy kezdőként három éve futottam utoljára az L távon - az erdő mélyén egy mesebeli helyen állt. A rajtszámfelvétel és a bemelegítés is gördülékenyen ment. Teljesen feldobott, hogy sok ismerős arcot, - köztük CK Pétert, Bede Annamarit és sok Cofferunnert - üdvözölhetek az indulók és a segítők táborában is. 

 

 

A M távosok rajtja 10:30-kor volt, itt is óvatosan indítottam, de mivel most kihagytam a bemelegítésből a repülőket, ezért kicsit ki tudtam lépni és az élboly mögött percekkel leszakadva tartottam a pozíciót. A homlokomról gyöngyöző izzadság cseppjeiben egyedül haladtam szinte végig, teljesen magába szívott az erdő. Azt mondják, ha igazán megfigyelsz valamit eggyé válsz vele. 

Ahogy kaptattunk felfelé a sárga jelzésen a Kámorra, szinte átjárt a hegy 16-18 millió éves múltjának porlepte súlya. Érdekesség, hogy a csúcstól mindössze kétszáz méterre keletre található az andezitbe zárt, 70 centiméter átmérőjű, kerek szájú üreg, amely időkapszulaként őrzi a Börzsöny kialakulásának emlékét. „Egyszer belenéznék egy mindent látó szemüveggel”.

A Börzsöny legrejtélyesebb hegye egyébként egy kalandos életű rablólovagról kapta a nevét, akinek a szépséges lánya az itt elrejtett kincsek után kutatott hosszú éveken át. Lehet, hogy még most is aranyat rejt a hegy mélye? Érdemes lenne jobban megismerni a történetét, de itt minderről mit sem sejtve zuhantunk bele az óriási meredek völgybe, ahol még láttam néhány meznek a hátát. Kellemes hűvös járt át az árnyas fák alatt. Néhány félmondatban beszélgettünk is, az egyik srác megtorpant előttem, mert kirántotta a jogosítványát valahol és azt kereste. Remélem meglett.

A lábam jó állapotban volt, a sérülésnek már csak fantomjelzései vannak időnként. Azt hittem, hogy a Dynafit Alpin Pro cipőm már sokat futott, de szépen tette a dolgát. A frissítőponton töltöttem vizet és csippantottam az ellenőrzőpontokon, ezen kívül semmi nem zökkentett ki, holtpont nélkül kiegyensúlyozottan haladtam végig.  Hammer Heed-et, vizet és egy gélt tankoltam útközben a zsákomból. 

Átváltottunk a piros jelzésre, majd Királyháza felé a zöldre. Az önkéntesek kerepeltek, kolompoltak és profin irányítottak. Végig érződött mennyire szurkolnak nekünk. A szokásos összetartozás érzése újra megvolt és ez hálával töltött el. Még előzni is tudtam itt a pálya második harmadában. 

A vége egy szigetkör távolságú óriás lejtőn való lerepülés volt a célig. A negyedik helyen futó lányt hol megközelítettem, hol leszakadtam róla, úgyhogy egy kis játék is belefért, de jobbnak bizonyult lejtőfutásban. Itt már nem nagyon törődtem azzal, hogy edzés, avagy sem, csak mentem ahogy bírtam. A befutó eufórikus volt, rég éreztem ilyet, mert még volt bennem erőtartalék és ez visszaadta az elveszett futóönbizalmat.

 

 

A verseny után jó hangulatban sztorizgattunk az ismerősökkel és töltöttük vissza a ledolgozott kalóriákat a megszokott színvonalas ellátás mellett. Örülök, hogy itt lehettem, köszi Csanya. Mondhatom, hogy elégedett vagyok a hétvégével és simán lehet két versenyre menni egymás után, ha ilyen a vége. 

 

 

Köszönöm szépen a szervezőknek és az önkénteseknek az élményt! A fotósoknak pedig a remekül elkapott pillanatokat! Gratulálok minden résztvevőnek, a helyezetteknek pedig a szédületes tempókhoz!

Szombaton a nők között a 4. helyen, vasárnap pedig a 48 fős női mezőnyből az 5. helyen futottam be. 

 

 

Számok:

14,79 km, 311m d+, 1:29:15 

18,91 km, 787 m d+, 2:20:53

 

További cikkek:

Túra
127 km és 6660 m szintemelkedés a Tengeri Alpokban
2023.02.15.
Az Alpin Team február első hétvégéjén tartotta a szokásos edzőtáborát Monaco-ban, illetve a francia Riviéra hegyvidékén. Munkatársunk, Kovács Józsi a futó szekciót képviselte. ...
Túra
114 km gyönyörűség: Ultrabalaton Trail
2022.10.26.
Munkatársunk, Kovács Józsi a 10. helyen futott be az Ultrabalaton Hegyestű Trail terepfutó versenyen, ahol 114 km-t és 2100 méter szintemelkedést kellett leküzdeni a futóknak ...
Túra
Volt egyszer egy Beac Maxi
2022.09.16.
Munkatársunk, Kovács Józsi egy klasszikus teljesítménytúrán járt a hétvégén. A terepfutó versenyzés előtt, hazánkban a természetet kedvelő futók ilyen TT-ken edzettek ...
SpiderClub Airborne