2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

Büki Ádám Dynafit nagykövetünk a Diósgyőri-vár Trail dobogójának legfelső fokán

Büki Ádám Dynafit nagykövetünk a Diósgyőri-vár Trail dobogójának legfelső fokán

2018.07.25.
A Hegyifutó Országos Bajnokság másnapján a 18,8 kilométeres pályával és 750 méter szintemelkedéssel kellett Ádámnak megküzdenie. És természetesen a versenytársakkal is.

Büki Ádám Dynafit nagykövetünk a Diósgyőri-vár Trail dobogójának legfelső fokán

Kicsit sajnáltam, mikor májusban megláttam, hogy a Hegyifutó Országos Bajnokság másnapján van a Diósgyőri-vár Trail, mert két ilyen kaliberű versenyre nem egyszerű egymás után odaállni. A kedvenc útvonalaimon van a vonalvezetése, sokat szoktam erre futni. Úgy voltam vele, hogy ezen akkor is el kell indulni, ha csak lekocogom. 

Ez volt az első verseny, ahol teszteltem a jövő évi Dynafit Feline Up Pro-t, ami biztosan velem fog repülni Olaszországba a Skyrunning Ifjúsági Világbajnokságra. Felsőnek és nadrágnak a Dynafit Vertical szett darabjait választottam. Egyedül a zokni lógott ki a kollekcióból, mert a Vertical Mesh Footie előző nap került bevetésre a Hegyifutó Országos Bajnokságon.

Mivel tudtam, hogy némi hendikeppel indulok az előző napi verseny miatt, ezért megrántottam kicsit a rajtot, hogy ha nekem fáj, legalább fájjon mindenkinek.

Ez viszonylag jól sikerült, mert a terepet már csak 5-en kezdtük meg. Biga előlreállt és vitte a tempót felfelé. Én csak rugdostam mögötte a kavicsokat, botladoztam a fáradtságtól, de ott tudtam maradni. Kánai Roli egy-két kisebb leszakadást leszámítva jött velünk. Lefelé lazábban mentünk, de a technikásabb részeken belendültünk. Hiába bejártuk a pályát és meg is jegyeztem akkor, hogy Hámorig a lefelét megtöri egy rövid dózeres felfelé, a versenyen sikerült erről megfeledkezni, ezért váartlanul ért. Utána ismét lement a pulzus, beszélgettünk és figyeltünk, hogy ne törjük össze magunkat lefelé.

Hámor előtt frissítés, kis leszakadás a frissítőasztalos kitérő miatt, majd az aszfalt előtt benyomtam egy gélt. Jól esett a tempó, így előre álltam a sík részen és felfelé is könnyedén haladtam. Ekkor kezdett Roli leszakadni, de Biga jött. Csabi várt minket a Palotaszálló mögött, hogy irányba igazítson a kisvasútnál. Itt még előre állt Biga az egysávoson, de mikor kiértünk a büfék mögött és rákanyarodtunk a mászókára ismét én vezettem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Biga a laposabb részen lemaradt. Azt hittem történt valami, úgyhogy hátranéztem, de még meg se szólaltam, mikor rám kiáltott, hogy menjek.

Megérkeztem arra a helyre, ahol hétről-hétre nyomjuk a direkt és a szerpentines felfeléket növelve az ismétlésszámot. Nem éreztem azt, hogy sokkal jobban menne, mint az edzéseken, de egyre nőtt az előnyöm. A Fehérkői turistaház környékén volt egy kisebb holtpont, amin segített a frissítőponton magamhoz vett kóla és iso, de kitartott az emelkedő végéig, ami a pálya legmagasabb pontja volt. Az első kilométer lazább volt lefelé, mert nem tudtam mennyi az előnyöm, tartogattam egy kis puskaport.

Idővel kezdtek felpörögni a lábak. Volt egy rész, amiben a bejárásnál nem voltunk biztosak. Enyhén emelkedős egy elágazásig. Abban biztos voltam, hogy ahhoz az elágazáshoz kell eljutnom, ellenben erős leejtőnek indult amerre irányítottak, így szinte biztos voltam benne, hogy lesz egy meglepi mászás valahol. És lett is. Nem esett jól, mert fejben nem készültem rá, azt hittem már csak engedni kell a célkapuig.

Az elágazásnál jött szembe a 8 kilométeres mezőny. Ha szurkolni nem is nagyon tudtam, de igyekeztem valami biztatásra utaló magatartást tanúsítani. Hiába én mentem lefelé, mégis nekem szurkoltak, akik felfelé jöttek. Utólag is elnézést, hogy csak ennyire futotta.

A végső technikás lefelén már óvatosan mentem, nehogy összetörjem magam.

1:31:45-ös idővel elsőként értem célba.

A várban dobogóra állni pedig nem akármilyen érzés. Mint ahogy az sem, hogy a várárokból indultunk és oda is érkeztünk. Köszönöm az indulási lehetőséget a Marathon Club Miskolcnak, egy újabb versenyük került a kedvencek közé!

További cikkek:

Túra
127 km és 6660 m szintemelkedés a Tengeri Alpokban
2023.02.15.
Az Alpin Team február első hétvégéjén tartotta a szokásos edzőtáborát Monaco-ban, illetve a francia Riviéra hegyvidékén. Munkatársunk, Kovács Józsi a futó szekciót képviselte. ...
Túra
114 km gyönyörűség: Ultrabalaton Trail
2022.10.26.
Munkatársunk, Kovács Józsi a 10. helyen futott be az Ultrabalaton Hegyestű Trail terepfutó versenyen, ahol 114 km-t és 2100 méter szintemelkedést kellett leküzdeni a futóknak ...
Túra
Volt egyszer egy Beac Maxi
2022.09.16.
Munkatársunk, Kovács Józsi egy klasszikus teljesítménytúrán járt a hétvégén. A terepfutó versenyzés előtt, hazánkban a természetet kedvelő futók ilyen TT-ken edzettek ...
SpiderClub Airborne