2017 tavaszán futással, azaz terepfutással bővült az AlpinTeam egyesületünk. A már ismert Alpinbike Team, az AirborneClub és a SpiderClub filozófiával indítjuk el negyedik, Alpinrun szakosztályunkat. Szeretnénk létrehozni egy kis klubot, amely a futóboltunk köré szerveződő futókat, versenyzőket fogja össze.

18 órányi Tátra Michtiov Emesével

18 órányi Tátra Michtiov Emesével

2019.10.31.
Michtiov Emese Dynafit nagykövetünk tartalmas hétvégét töltött el a Tátrában.

18 órányi Tátra Michtiov Emesével

Régi vágyam vált valóra ezen a hétvégén, mert két tapasztalt a hegyeket jól ismerő barátom, igazi „mászós” túrára invitáltak a Tátrába, ahová végül négyen indultunk. Már a szervezésnél sejtettem, hogy nem két napos andalgós sétára kell készülnöm.

 

1. Nap

 

Október harmadik szombatjának reggelén érkeztünk meg Liptószentmiklósra, ahol a szállásunk is volt. Tíz órakor már le is parkoltunk és terv szerint el is indultunk volna, ha jó helyen vagyunk, mert a beállítások miatt a navigáció nem éppen oda vitt, ahol a tervezett útvonal indult. Nem akartuk az időt elfecsérelni, ezért átterveztük a kiindulási pontot és a sárga jelzés mellett döntöttünk, ami Ziar, azaz Zsári-völgyből indul felfelé. Annyi volt csak a homokszem, hogy a fiúk arra készültek, hogy az utunk egy forrással kezdődik, és onnan töltenek vizet, mert nagyrészt üres palackokkal jöttek, de a térképen látszott, hogy a sárga jelzésen nem várható vízvételi lehetőség. Kis keresgélés után végül elosztottuk fejben a nálunk lévő folyadékmennyiséget, és mindenkinek jutott elég.

 

 

Napsütésben és kellemes 18-20 fokban indultunk rövid ujjú pólóban az erdei ösvényen, visszanézve csodás panoráma tárult fel előttünk, ezután következett egy meredek kaptató felfelé, itt már a fenyvesen keresztül, ahogy haladtunk úgy lettek egyre kisebbek a fenyők, lett egyre nagyobb a köd és erősen hűlt a levegő is. A meredek sziklás ösvényen már éreztem, hogy Alfréd által ígért jó idő és 10 fok, picit másnak érződik, meg is álltunk felöltözni.  Egyébként az úton is feltűnt, hogy az a néhány  helyi, aki szembe  jött sokkal melegebben van felöltözve, mint azt mi indokoltnak éreztük, de később megéreztük, hogy miért.

 

 

Hol csendben, hol pedig beszélgetve kaptattunk felfelé a Liptói-Tátra harmadik legmagasabb csúcsa felé, sűrű ködös felhőben haladva, egyre jobban fújt a szél is, de még éppen komfortosan éreztük magunkat.

 

 

Lívia fel is sóhajtott:

- Valaki, legyen szíves fújja el ezeket a felhőket!

 


 

Mi pedig jól nevelt óvodások módján egyszerre fújni kezdtük őket. Nem tudom, tényleg sikerült-e vagy a véletlen játszott velünk, de egy pillanatra, mint egy színházi függöny ellibbentek a felhők és elénk tárult a pazar panoráma.

 

 

A Baranec-csúcsnál 2184 méteren már szélárnyékban guggolva ettük meg a szendvicsünket, néhány helyi túrázó és egy kíváncsi éhes holló társaságában. Innentől viszont jó pár kilométeren keresztül,  - a hegyen kicsit más a lépték időben és távban  - meg kellett lovagoljuk a szelet, ami cikk-cakkos dülöngélést jelentett a gerincen. Ilyen helyeken forgatják – jobb időben - azokat a jó kis futós videókat, amin mindenki csak hüledezik, de innen nézve nem volt vészes.

 

 

Elérkeztünk a túra legnehezebb szakaszához a sziklás mászós hírhedt Hegyes-Rohácshoz  – nem véletlen, hogy ez már a piros sávú jelzésen volt - ide már kicsit kitikkadtan (inni se volt kedvünk) és fázva érkeztünk, ugyanis a kesztyűnk is átnedvesedett a ködös időben, amitől a kövek és a lánc is eléggé csúsztak. Mondtam is a többieknek, hogy a hiszti határhoz értem magamban, de Alfréd kezében megláttam a csoda kólás-savanyú gumicukrot, ami egyszerűen csodát tett. Meg is állapítottuk, hogy ez egy gasztro túra, mert mindenkinél volt valami olyan, amit amúgy a másik nem fogyaszt. Lívia nagyon ügyesen lemászott, én sajnos nem vagyok ennyire gyakorlott, innen is köszönöm Krisz segítségét, mert nélküle lehet, hogy még mindig ott dideregnék.

 

 

Ilyenkor érzi az ember, hogy mennyire törékeny, és mennyire elpuhult a hétköznapi komforttól, mindenesetre a megfelelő ruházat szerintem még fontosabb a hegyen, mint általában.  Az aláöltözetem, a dzsekim és a cipőm is tökéletes volt erre a túrára, annyi gondom volt csupán, hogy a kesztyűm átnedvesedett és átfújta a szél, a nadrágból is csak a vékonyabbat vittem, az indulásnál tévesen megítélt meleg miatt. Többször hálát adtam, azért a Dynafit dzsekiért, amin hónapokig gondolkodtam, de nagyon megérte, és a pólóért, mert cseppet sem volt nedves, pedig felfelé azért izzasztó volt a hátizsákkal a hátunkon az út.

 

 

A gerincen haladva elértük a lengyel határkövet és láttuk, hogy a hegy túloldalán süt a nap és nincs felhő sem, csodaszép volt a kilátás. Szarkasztikusan meg is jegyeztem, hogy lehet meg kellett volna nézni a szlovák időjárás mellett a lengyelt is.

A megpróbáltatások után, kissé elgyötörten értünk le egy völgybe délután 5 óra tájban, azonban Alfréd arckifejezése nem volt megnyugtató, ahogy a térképre nézett, mert az autó onnan 10 kilométerre a hegyen túl állt. Fejlámpa volt nálunk, nem ez okozott gondot, hanem inkább az éhség és a fáradtság, mert a gerincen a nagy szélben nem is annyira jutott eszünkbe a frissítés. Nem volt mit tenni, megettük a kekszeket és a Boci csokit és elindultunk. Félútnál, már jó érzések töltöttek el, hogy még mindig a hegyen lehetek, és a fejlámpa fényében egy másik arcát is láthatom. Magyar túrázókkal is összefutottunk a sötétben.

 

 

Ereszkedtünk lefelé éppen, amikor egy lámpa fénye világított szemben és egy turistaház rajzolódott ki, ahol vacsorázni is tudtunk, szerencsére nagyon jó volt a konyha. Livivel felesben knédlit ettünk székelykáposztával és diós-almás rétessel, egy padon ülve, a teltház miatt, de legalább melegben. Innen pedig elégedett pocakkal sétáltunk le az autóhoz. A nap folyamán 30 kilométert tettünk meg, 2700 méter pozitív szinttel megspékelve, ami itt nem kevés, de egy UTMB teljesítő volt a túravezetőnk, - köszönöm neki a szuper vezetést - akár lehetett volna sokkal több is. A szállást is többször hívtuk, hogy nem fogunk korán odaérni, de a házigazdáink - egy ír férfi és a felesége -, nagyon kedvesek voltak.

 

 

2. Nap

 

A komfortos, szépen berendezett Liptov Lodge-ban töltött pihentető éjszaka után, nekivágtunk a Kapor-völgyben a kék jelzésű túraútnak. Nagyon szép volt az idő és gyönyörű ösvényeken, a Kapor-patakkal és csobogókkal tarkított úton haladtunk a völgyet uraló Krivan alatt, biciklisekkel is találkoztunk a Nelcer-vízesésnél, ami a maga 80 méterével a Magas-Tátra legmagasabb vízesése.  Itt nekem le kellett ülnöm egy rövid időre, mert már nem esett jól a lépés sem a lábaimnak. Meg is beszéltük Líviával és Alfréddal, hogy kettéválunk, mert Ők láthatóan jobban tudnak haladni, mi pedig ma kímélőbb üzemmódban szeretnénk tölteni a napot. Krisztián a Piros 85 előtt nem szeretett volna még egy nagyobb terhelést, én pedig nem is bírtam volna a tempót, hiszen nehéz, és fájdalmas hetek álltak mögöttem.  Az erősebbik része a csapatnak nekiiramodott, mi pedig szépen battyogtunk utánuk, tovább a kék jelzésen a Hlinszka – völgyön át a Felső- Kapor-hágó felé, fotózgatva, néha megpihenve, a szinte kihalt úton, patakokon átkelve, óriás köveken lépkedve, majd 15 kilométernél az oda-vissza túráról visszafordulva. A fáradságomon a Krisztiántól kapott kólás izo sokat enyhített, tovább folytatva a gasztronómiai kalandok sorát. A zöld jelzésen leágazva egyébként még egy szép vízesés és egy tó található, ami még további 3 órányi túra lett volna (tengernyi a látnivaló). Egy terepfutóval találkoztunk, aki jó tempóban haladt a technikás szakaszon, később megtudtuk, hogy a csúcson is járt, ahol Liviéktől sört szeretett volna kérni.

 

 

Alighogy visszafordultunk, csapataink újra egyesültek. Vidám hangulatban sétáltunk vissza az autóig a lemenő nap fényében is megcsodálva a tájat. A rövidített útvonalon 25 kilométert és 1018 méter szintet tettünk meg.

Összesen 18 órát töltöttünk el a szabad ég alatt a Tátrában és megtettünk félszáz kilométernél is többet hegyen – völgyön át feltöltve a raktárainkat természettel.  Csoda jó hétvége volt, ezeket az útvonalakat jó szívvel ajánlom, de a Hegyes-Rohácsot inkább július és szeptember közötti időszakban.

 

További cikkek:

Túra
Kovács Józsiék a Dél-Bükkbe utaztak a Nomád terepfutásra
2019.10.15.
Dynafit nagykövetünk holtversenyben 4. helyezést ért el a Less Nándor emléktúrák és Nomád terepfutáson. ...
Túra
Büki Ádám másodikként ért célba a Garmin WTF Buda terepfutó versenyen
2019.10.11.
Dynafit nagykövetünk második helyezést ért el a Garmin WTF Buda terepfutó verseny 21 kilométeres távján. ...
Túra
Kovács Józsi a Garmin WTF Buda terep sprinttávját választotta
2019.10.09.
Dynafit nagykövetünk a Garmin WTF Buda Terep M távján 7. helyezést ért el. ...
SpiderClub Airborne