Évről-évre egyre erősebb mezőny gyűlik össze a Parádfürdő és Kékestető között megrendezett 8,8 kilométeres hegyifutó országos bajnokságra, amely során közel 800 méter szintemelkedés vár a résztvevőkre. Újabban már hazánk top hosszútávfutó atlétái is ellátogatnak a versenyre. Idén Jenkei Peti és Gyurkó Fanni nevei jelentek meg a rajtlistán, akiket azt hiszem a futó társadalomnak nem nagyon kell bemutatni... És ha ez nem lenne elég, akkor nem feledkeznék meg az utánpótlásról sem, mert már az U20-as és U18-as kategóriákban is nagyon komoly eredmények születnek.
A versenyre rátérve, számomra elég ad-hoc került be a versenynaptárba, mivel nagyjából két héttel a verseny előtt említették Farkas Balázsék, hogy most lesz a verseny. Gyorsan átgondolva a felkészülési tervet és edzőtáborokat, úgy tűnt, hogy akár bele is férhet a programba. Bár alapvetően nem erre készülök jelenleg és nem is futok sokat mostanában, de azért a 20 óra feletti edzéshetek meghozzák a hatásukat a hegyifutásban is.
A verseny előtt egy utolsó akadályt sikerült állítani magam elé, mert hétfőn kihuzattam a bölcsességfogam. Úgy kalkuláltam, hogy egy-két nap és minden a régi lesz, de még a verseny előtti este is éreztem, hogy az a foghúzás nem múlt el nyomtalanul, noha a húzós fájdalom valóban 1-2 napig tartott.
Ennek megfelelően megfontolt rajttal kezdtem. Az első aszfaltos kilométeren a mezőny Jenkei Petire és a Többiekre szakadt. Én 3:44-es tempóval indítottam, a 20. és 30. hely között helyezkedhettem el. Megtanultam a korábbi évekből, hogyha itt elengedek 10-20 másodpercet, az később, a végelszámolásnál perceket számít.
Az időjárás tökéletes volt, jobbat nem is kívánhattam volna. A verseny előtt alaposan felázott a pálya, de a versenyre elállt az eső és kellemesre hűlt a hőmérséklet. Cipőnek a Dynafit Sky Pro-t választottam, ami imádja a saras-vizes közeget, egyszer sem kapart el a verseny során.
Csak magamra figyeltem, nem akartam hagyni, hogy mások miatt meghúzzam a tempót. Az emelkedőre érve talán kicsit hamar is, de elkezdtem a darálást. Sorban jöttek az emberek, egyre előrébb jutottam a verseny feléig, amikor is végre kialakult nagyjából egy sorrend. Ekkor a 11. helyen lehettem, de erről fogalmam sem volt, mert nem számoltam, azt hittem jóval hátrébb vagyok. Abból gondoltam, hogy nem mehetek olyan rosszul, mert egy hosszú vonatot láttam magam előtt, amiben Khoór Bence, Pelsőczy Ati és Farkas Balázs is benne voltak.
A laposabb részeken elnyúltak tőlem, ezért kicsit odalett a motivációm és visszalassultam, pedig érzésre jól ment. Az emelkedőn viszont úgy tűnt, hogy akár fel is lehet Rájuk futni.
Végül már csak Pelsőczy Atit tudtam megfogni a Gabi halálán, de Bence és Balázs sem voltak nagyon messze. Mikor Atit megelőztem, mondta, hogy 9. vagyok, aminek nagyon örültem. Bencét még szerettem volna megfogni, de már nem sikerült, úgyhogy maradtam abszolút 9.
A durva az egészben az, hogy a felnőttek között így is 4. helyezést értem el, mert öten is U20-asok voltak előttem. 50 perc 29 másodperc alatt teljesítettem a verseny, ami az eddigi legjobb időm a Parád-Kékesen.
